Századok – 1875

Waltherr Imre: A Zaah nemzetség és a Saagiak történeti tanúlmány 253

WALTHERR IMRÉTŐL. 25!) okiratok semmiseknek tekintessenek. Ennek következménye lön azután, hogy János fiai is, a Ság vásárengedélyi jogát tartalmazó oklevelet 1365-ben újólag megerősíttették. Sági Jánosnak két fia volt : Miklós és István. Míg Miklósrúl semmit, Istvánról is csak annyit hagytak fenn az okiratok, hogy neje, Tarnóczi Székely Gergely leánya, Scolastica volt, ki testvérével Erzsébettel, Liberchei Tompus János hitvesével, 1383-ban fiúsíttatott, s így a Saagi-család javai a Székely-féle birtokokkal, jelesül Tarnócz, Gerege, Keszi, Forró, Aran, Terrenchyn, Yágfalu, Folkustelek és Záhtelekkel szaporodtak, felerészben. István után megszakad a családra vonatkozó oklevelek száma, s 1517-ben azt látjuk, hogy a kétszázados Sági-család végsarjának, Balázsnak magvaszakadása után II. Lajôs király, annak összes birtokait Werbőczy István királyi személynőknek , és Petényi Zoby Péter fiának, Zoby Mihálynak adományozza. A magvaszakadt Balázs nagynénje Katarina, anyja volt az adományt nyert Zoby Mihálynak, s így az ősi birtok nem szállott egészen idegen kézre ; csakhogy ennek javadalmait sem Werbőczy, sem pedig Zoby nem élvezték sokáig. AVerbőczy annyiból nem, hogy azokról már a legközelebbi évben, 1518-ban ünnepélyesen lemondott, s minden jogát »sokérdemü szívességének viszonzásáúl« Zoby Mihályra ruházta. Zoby Mihály, történelmi szerepet vitt férfiú lévén, egyénisége ösmertebb, hogysem ismertetését tőlem várná az olvasó ; megemlítendő azonban, mikép ezen adománylevél is megemlékezik az országos ügyekben való tevékenységéről, mondván, hogy »számtalanszor, de legkivált a király szerencsés megkoronáztatása alkalmával tanúsított hű érdemei jutalmazásáúl« adattak neki a kérdéses jószágok. Hogy ama gyengéd kötelék, mely a most említett két kitűnő férfiút egymáshoz fűzé, érthető legyen : fölemlítem, miszerint AVerbőczy, Zoby Mihálynak fogadott fia volt. Azon oklevélben, melyben AVeibőczy az adományképen nyert Sági-féle jószágokrúl Zoby javára lemond : ezt páter adoptiuusnak, sőt egy 1539-diki oklevélben is *), melyben Pest-vár*) Horvát István, Werbőczy emlékezete II. 283 — 284.