Századok – 1875

Nagy Iván: A neczpáli levéltár 223

228 A NKCZPALILEVÉLTÁR. közre van is bocsátva ; — habár nagyszorgalmú tudósunk dr. "Wenzel Gusztáv úr azt — ha nem csalódom — csakis elenchuse átvizsgálásával tanúlmányozása alá fogta ; és végre habár tudtomra dr. & a: inek a túróczi Matica titkára is kiterjesztő reá figyelmét, és alkalmasint ö vette ki kölcsön abból azon német nyelven kelt nyolcz darab érdekes missilis-levelet, melyek 1456-ban Justh Jodokhoz és fiához Végles-vára birtokára vonatkozólag Írattak és a lajstromban A. I. fasc. 25. 12. alatt jelölve, általunk föl nem találtattak : mindazáltal ezen tett kutatások daczára e levéltár ismertetése, avagy csak az abban tett nyomozások eredménye irodalmilag mindeddig közre bocsátva nem vala. A neczpáli levéltár kiválólag s úgyszólván két család életére és történetére vonatkozó okmányokat foglal magában, úgymint a kihalt Neczpáli nemzetségét, és ennek utóda- s örököséét, a most is virágzó Justh családét ; egyéb rokon családokról magában érthetőleg csak hézagosan és töredékesen nyújtja a nagyobbára birtokviszonyokra vonatkozó adatokat. Mióta — mondhatni, egy pár évtized óta — családi levéltáraink a történetbúvárlat előtt föltétlenül megnyíltak , és mióta azokból főleg az Arpád-korszakbeli oklevelek több rendbeli okmánytárainkban sajtó útján közkincscsé válnak : lehetetlen, hogy a figyelmes történész észre ne vegye azon tetemes hiányokat, melyekben családtörténetirásunk — stemmatographiánk — a legjelentékenyebb történelmi kihalt családok származási tanában is , régibb keletű szándékos hiú, ferdítés vagy írástudatlanság folytán mostanáig a legjobb szándékú criticai eljárás mellett is kirívólag szenved, nagy kárára történelmünknek, főleg pragmaticai oldalát tekintve. Ezen sújtó észrevétel kiemelésétől nem tart vissza semmi elfogúltság, sőt tanúlmányaim és eddigi irodalmi működésem alapján annálinkább jogosúltnak hiszem magamat e téren ezen vádló vallomástételre és figyelmeztetésre, mert nagytudományú férfiaknak : Praynak, Wagnernak, Cornidesnek stb. lelkiismeretes és szorgalmas critical eljárásaik követése, sőt megrostálása után is már maguk a tisztátalan források és adatok engem is nem egyszer a valótlan, vagy téves adatok fölhasználására és elfogadására jóhiszeműleg mintegy rákényszerí tettek. És íme ! — most a kiadott okmány-