Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

IPI" '1 Pi.H-1 PPBI1

1

' '"»»I '"BM|. HMM- Jn-18 BALASSA KS FÖLFEDEZETT VERSEI Az másfél ezerben Es nyolczvankilenczben Szent-Bertalan nap után, Világ határira Keservessen indáivá n, Édes liazájábúl, Jóakaróitúl Siralmason b ú c s ú z v á n. u V a 1 6 bujdosás ra E megható búcsúszavak is világosan tanúsítják a mit föntebb mondánk, hogy t. i. Balassa bujdosása nem számkivetés, hanem szégyen- és bánatszűlte önkéntes távollét vala. Kik voltak légyen ama »m agyar nyelven való versszerzésen vetekedő« ifjak ? . . . Bár név szerint is tudhatnánk, mily becses irodalomtörténeti adalék lenne, — holott már magában így is érdekes egyedül e puszta említés is. A 73-ik dalban búba merült lelkét vigasztalná a költő, és őt megútált, elhagyott nejének — kit jellemzően »édes ellenségé«-nek nevez — háládatlansága felett keserűen panaszkodik, de büntetését Istenre bízza : „Illy háládatlanság nemcsak rajtam esett — Sámson is csak szép D a 1 i 1 a m i á 11 veszett; Ellenség kéziben Fulviust mi ejtett ? Ha nem felesége, kivel ö sok jót tett, Egyéb bűn jutalmát a fejedelmekre Bízta Isten, e földi törvénytévőkre : De az háládatlanság szörnyű vétkére — Maga visel gondot megbüntetés é r e. Azért b í z d 0 reá b o s z ú d megtorlását!..." — mondja önlelkéhez, — s „Higyjed, megmutatja rajta is ostorát. Feledékenységgel viseld szíved kárát : Mert az nyerhetetlen másnak adta magát..." Ez utolsó sorbúi az lenne következtethető, mintha Dobó Krisztina, — kivel volt férje Erdélyből visszatérte után, úgy látszik, ki akart békülni, — a régi kedves nyújtott olajágát viszszautasítva, máshoz ment volna férjhez. így volt-e valóban? — adatok hiányában mindeddig meg nem mondható.