Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

TLIALY KÁLMÁNTÓL. Ill Következik egy török ének, mely inkább a, Júliacyclusba tartoznék, és tán csak a másoló tévedéséből került ide. Itt van mind a török, mind a magyar szöveg, négy soronként közben-közben írva, — csakhogy a török versek is magyar, nem arabs betűkkel Írattak. Ezen, a maga nemében eddigelé egyetlen törö k-m agyar dalt a másoló — miért, miért nem ? — tán épen abbeli észrevett tévedése miatt, hogy nem ide, hanem a Júliáról szóló versek közé való, — nem számozza, — s az ez után jövő »Zarándoknak v a g y b u j d osónak való ének« fölé írja a 74-ik számot. Ez utóbbi, Balassának »Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten...,« kezdősorú ismeretes szép búcsúéneke, melyet végszaka szerint »édes hazájából való kimentében, Szent-Mihálynap előtt való harmad hétben az ó (naptár) szerint«, 1589-ben szerze. Csakhogy ez a mély érzelmű bús ének megcsonkítva adatott ki: mert hatodik stróphája után még egy eddig ismeretlen versszak következik, melyben nejéről emlékezik meg a szomorú bujdosó, ekképen : „Felejstd el auuak is háládatlanságát, A ki err« vitt eugem, régi rabját; Ámbár élje vígan felölem világát! ..." E versszakot bizonyára Dobó Krisztina iránti kíméletből nem nyomatták ki. Most Balassa másik közismeretű, gyönyörű búcsáéneke következik: »Oh én édes hazám, te szép Magyarország ... . »Hanem kútfőnk mutatja, hogy ez is, — és pedig az előbbinél még tetemesebben — megcsonkítva hozatott volt napfényre. Nevezetesen, Balassának csak vallásos és vitézi énekei adatván ki : a jelen búcsúdalból, — mely tartalmánál fogva mégis némi joggal a vitézi énekek közé soroztathatott, -— azon versszakokat, a melyekben szerelemről van szó, átkozott vaskövetkezetességgel kihagyták. Hány volt ilyen versszak ? nem tudjuk ; kéziratunkból, fájdalom, csak másfelet pótolhatunk vissza, úgymint a 7-ik strópha után — mely így végződik: »Mái-Isten hozzátok jó vitéz rokonim« — még ez teendő: 2*