Századok – 1875

Ortvay Tivadar: Feliratos új adat a régi Tibiscum helyfekvésére nézve 194

TÁRCZA. 195 vagy eléggé meg nem bízható érvekre támaszkodtak, avagy határozott félreértésekből vonták le következtetéseiket. A mi a forrásirodalmat illeti : tény, hogy az egykorú történetírók közt egyetlenegy sines, a ki Tibiscumot fölemlítené, és legkevésbbé S t r a b o, kire íróink hivatkoznak. A geographiai forrásmunkák közt van azonban három, mely Tibiscumról emlékezik. Az egyik Ptolemaeus Claudius, a másik a Tabula Peutingeriana néven ismert katonai úttérkép, és a harmadik a ravennai Névtelen. Ptolemaeus III-ik századbeli, a peutingeri tábla III- vagy IV-ik századbeli, a ravennai Névtelen pedig IX-ik századbeli tanú. A két utóbbi két Tibiscumot említ, Ptolemaeus egy Tibiscumot és egy Tiriscumot. Ez utóbbi helynevei mellé egyszersmind azok szélességi és hasszúsági fokkijelöléseit is adja ; csakhogy, tekintve a számos codexet és kiadást, át kell látni, hogy közöttük az eltérés nem épen jelentéktelen. Ptolemaeus azért csak a legnagyobb criticával használandó, mely az ő csillagászati fokkijelöléseit kijavítva, Tibiscumot a 39° 50' tényleges hosszúság és a 45° 30' tényleges szélesség alá hozza, vagyis a Temes-Bisztra-torkolat tájára. Ide vezetnek úgy a peutingeri tábla és a ravennai Névtelen közleményei is. De ide vezetett már a múlt században egy szerfölött fontos és érdekes lelet. Ott ugyanis, a hol a Bisztra a Temesbe szakad, egy feliratos római kő találtatott, a municipium Tibiscum nevével. Marsigli, Maffei, Muratori a kő MYN. TIB.-féle szavait nem bírták megfejteni : mert nem is gyanították, hogy a Temes latin neve Tibiscus volt. Később azonban egyes criticusabb írók és búvárok felismerték azt, s nevezetesen Mannert e kőben hatalmas érvet látott arra nézve, hogy Tibiscumnak itt kellett feküdnie. Sokan tényleg utána is indúltak, elfogadva nézetét : habár másrészt oly tekintélyek, mint például Sponner, ezentúl is csak Temesvár helyére tették Tibiscumot. Oka ennek nagyrészt egy sajátszerű körülmény volt. Az a nevezetes kő t. i. elveszett, s már Griselini hasztalanul nyomozott utána a múlt században. Kitűnt, hogy a közölt kő felirata csakis a bécsi Theresianum Ariost-féle manuseriptumai egyik másolata után van adva, s a gyanút még inkább nevelte az is, hogy a különböző írók által reprodueált felirat eltérő olvasást képezett. Innen nyilván az az óhaj keletkezett : vajha egy újabb hiteles adatra lehetne találni, mely minden kételyt eloszlatna, s a kérdést tisztába hozná !