Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

TUAT,Y KÁLMÁNTÓL. 13 Angolbűl pedig a vadászó Júliát festő, 41. sz. alatti gyönyörű l;is lyrai költemény van fordítva: »De voce ad v o ce m ex A11 g 1 i can 0.« Ugyan a Júliához szóló versek kö­zül viszont a 49-ik számút, melyben a költő »sokféle dolgokhoz hasonlítja magát és a szerelmet,« Balassa a czímjegyzet szerint »jobb részint németből fordította meg,« vagyis mint a vég­szakban maga zengi : „Híves forrás felett serkenvén álmomból : Fordítám magyarul vidám Júliáról." Megjegyzem még, hogy a 46-iknak, a mely szintén Júliára írt szerelmi dal, ez a czíme van: »Az Dobó Jakab éneke, az : ,„M ár szintén az idő vala kinyílásban.. .'" el­len szerzett ének. Azon nótára.« A mi annyit teszen, hogy az idézett kezdősorú s Dobó Jakab — akkor élt egyik fő magyar úr — szerzette dalra felel itt meg Balassa, Tehát szerelmi dal s egy kis költői verseny, vagy — ha úgy tetszik — verses polé­mia egyszersmind. Balassa e dalokban költészetének legfényesebb ragyogvá­nyaival árasztotta el Júliát, — a ki azonban az ő számára, mint magát kifejezi, »11 y e r lie t e 11 e 11 szépség« maradt mégis. A lánglelkű költőnek, ki mint Magyarország egyik legszebb, legdaliásabb ifja, a Rudolf király koronázását követett ünnepé­lyeken délezeg tánczával nemcsak földiéit, de az akkor Pozsony­ban összegyűlt sok idegen nemzetekbéli főurakat s úri hölgyeket is általános csodálatra ragadta,*) — s a ki később adonisi szépsé­gével, lovagiasságával, és lantjának bájló zengzetével egymásután hóditá meg az előkelő hölgyvilág szíveit, — a deli mágnásnak, a kiért még azelőtt tíz-tizenkét évvel Magyarország lányai ra­jongtak s asszonyai égtek : ennek az ellenállhatlan Balassa Bá­lintnak meg kellett érnie, hogy Erdély egy hölgye, lángoló dalai és égő szerelme daczára oly hideg maradjon iránta, mint bér­ezés honában a vad kősziklák hava, melyek közt a boldogtalan költő bujdosott. Igaz, hogy Bálint ekkor már 36—-37 esztendős volt : tehát bár javabeli férfi, — mégis nem többé az ingerlő *) L. Istvánffynál.

Next

/
Thumbnails
Contents