Századok – 1875

Thaly Kálmán: Balassa Bálint és újon fölfedezett versei 1

14 BALASSA ÉS FÖLFEDEZ liTT VERSEI szépségű s ifjúságii 18 — 24 éves virágzó dalia. De viszont 36 éves higgadtabb korának most meg volt az a haszna, hogy bírt is aztán annyi önmérséklettel, mikép Júlia szívének elvégre is hajthatatlanságát általlátván, — egy megragadó, festésekben gazdag és gyönyörű nyelvezetű versben, az 58-ikban, örök búcsút mondott jégszívü imádottjának és Erdélynek. E költeményét így fejezi be : „Hideg lévén kívül Égvén penig belől Júlia szerelmétől, Jó hamar lovakért Járván Erdély földét Nem nagy fáradság nélkül : Ezt öszverendelém, — Többé nem említvén Júliát immár versül." Es csakugyan hosszú ideig nem említi többé, s később is csak egyszer, s visszaemlékezőleg. Azonban Balassának érzelme nem, — csak ennek tárgya változott. A következő 59-ik ének szintoly heves és szerelmes, — csakhogy a versfőkbül már nem »Júlia« hanem »Sofia« név jő ki. A költő örvendve áldja Yénust kegyéért, a melylyel őt új és boldog szerelemmel örvendezteté meg, s kívánja magának, hogy „Régisokbúm után hadd élhessek vígan!" Egyébiránt e vers költének idejét pontosan meghatározza a végstróplia : „Mikor fényes bogár Szent-Iván h a v á ban Jár a nyár közepiben, Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek Áldozatúl kéziben : Szerzem ezt versekben — az másfél ezerben Es a nyolczvankilenczben." Tehát külföldre bujdosása előtt csak egykét hóval. Ezt megelőzőleg Bálintunk Bécsben s Pozsonyban járt; legalább