Századok – 1874
Kandra Kabos: Borsod vármegye főispánjai 657
666 TÁRCZA. sággal szerkesztett munka, — melyet végül a pestisről és egyéb ragadóványokról eddig hazánkban megjelent müvek irodalomtörténeti szabatossággal készített sorozata egészít ki, — nemcsak a szakembereknek érdekes : de általában hasznos és tanulságos mívelődéstörténcti olvasmány, s mennél ritkább az efféle nálunk, annálinkább ajánlható. Mi részünkről mind ezt, mind Fraknói föntebbi mnnkáját szakirodalmunk örvendetes gyarapodásának tartjuk, s örömmel üdvözöljük. — Magyarország oknyomozó történelme, tanodái és magánhasználatra R i b á r y Ferencitől, a Franklin-társulat nyomdájában második javított kiadásban jelent meg. Mind felfogására, mind gondos összeállítására, és tömött, mégis elég világos irályára nézve egyike a legjobb magyar történeti tankönyveknek; s épen azért, minthogy ezt, és a t. szerzőnek ezen új kiadáson is észlelhető folytonos javítási törekvését készséggel elismerjük : nem tartózkodunk őt viszont őszintén figyelmeztctui, hogy müvének netaláni harmadik kiadásából a történetíró pártatlanságával össze nem egyeztethető hy perloyal it a s itt-ott móg felötlő nyilatkozványait ne késsék irgalom nélkül kiirtani. Hogy lehet pl. I. Józsefet »k egyes fejcdelem«-nck (356. 1.) nevezni, a ki alatt, és az ő felhatalmazásával a vad Heister 1708. és 1709-ben a legbarbárabb kegyetlenségeket (törvénytelen akasztásokat, lefejezéseket, orr-és fiillevágatásokat stb.) követettel, nemcsak hadifoglyokon, de polgári állású, fegyvertelen egyéneken is ; Józsefet, a kinek seregei irgalom nélkül égették, pusztíták, rablották az országot, sokszor még a nckic hódoló urak javait is ; Józsefet, ki 1707-ban c sajátszájá utasítással bocsátá cl Be'esböl Stahrcnbcrg tábornokot: »Ingni modo, fate, ehe questi ladri non mi quastino lc caecie !« = Kövess cl mindent, hogy vadászataimat el ne rontsák c zsivány ok! t. i. a magyarok. Nem, az ily t y r a n n u s t nem lehet, nem szabad az ifjúság előtt a»kegyes«, a»nemesszívü« fejedelem színében feltüntetni ! Mert az, hogy a szatmári békealkudozásekat. megengedte : korántsem kegyességéből folyt, — hanem saját erejének gyöngeségc és szövetségeseinek : a hollandiaknak, de kivált a magvarok ki nem békít.ésc esetében a hármas szövetségből való kilépéssel fenyegetődző a ngóloknak erkölcsi nyomása kényszeríték reá. Eszköz volt ebben továbbá Józsefnek a Pálffy leánya (József favorítje) iránti buja szenvedelme is. íme, ily okokra reducálhntó I. József »kegyessége,« »nemesszívüsége!« Ugyanazon 356-ik lapon szerző azt mondja,