Századok – 1874

Kandra Kabos: Borsod vármegye főispánjai 657

TÄliCZA.

(ili7

hogy a szatmári béke »közbün bocsánatot« engedett. Már engcdelinet, amnÿstialis gratia, közbocsánat engedtetett, igenis, de nem »közbüüboesánat« ; mert a szabadságért való fegyverfogásuk és uyolez évi állhatatos hadakozásuk által magokat bűnösöknek nemcsak hogy Rákóczi, Bercsényi, és a többi emigráltak : de Károlyi és a szatmári békeokmányt vele aláirók sem ismerték és nem is ismerhették el, s az ellen ugyancsak tiltakoztak volna ; — hogy vádolhatja tehát őket mégis ma egy magyar történész ebbéli bűnnel?! — Az ily, a nemzeti öntudatot érzékenyen sértő, megbélyegző kifejezéseket csodálva csodáljuk Ribáry úrtól, s mint a rákfenét, tüzesvassal kiirtani véleményezzük máskülönben sok jó és dicséretes tulajdonsággal bíró tankönyvéből.

— A délmagyarországi történelmi 8 régészeti társulat

1874-ik évi ünnepélyes közgyűléséről Janky Károly társ. titkár szerkesztése alatt becses »Emlékkönyv« adatott ki, mely tartalmazza a közgyűlés leírását, az elnök Ormós Zsigmond megnyitó beszédét, a pénztárnoki jelentést, Pesty Frigyes »Temesvár környéke a középkorban« czítnü nagybecsű historico-gcographiai tanulmányát, Varga Ferencz újabb adatait a XVIII-ik század elején az alvidéken folyt boszorkányüldözésekröl, a szegedi titkos levéltárból ; a társulat birtokában levő titeli és karansebesi római kövek, továbbá érmek s egyéb régiségek leírását Janky Károlytól és dr. D e s p i n i c s Pétertől, — végre a társulat tagjai névsorát, kik is 11 alapító, 2 tiszteletbeli és 205 évdíjas tagból állanak. Ama vegyes nyelvű vidékeken a magyar tudományosságnak hasznos szolgálatokat tenni hivatott társulat sikeres működésének örvendetes jeléül tekinthető ezen »Emlékkönyv« Temesvárit nyomatott, tetszetős kiállításban.

— Vegyes közlések. Hazánk történelmének buzgó külföldi nyomozója Sayous Ede párisi tanártól egy alább teljes czíme szerint fölemlített önálló tanúlmány jelent meg a magyarok eredetéről, ősi vallásáról, szokásairól, nemzeti szervezetéről stb. A túdós szerző, nyelvünket is elsajátítva, s a magyar irodalomnak tárgyára vonatkozó termékeit gondosan felhasználva, tán az egy T h i e r r y Amadé kivételével valamennyi idegen közt legmélyebben hatolt be őstörténeteink nyomozásába, és pedig mind krónikái, illetőleg hagyományú és hitregei, mind nyelvészeti alapokon. Müvét szellemes fülfogás mellett correct alaposság jellemzi, a mi épen franczia Íróknál, — midőn ide"