Századok – 1874
Ipolyi Arnold: Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata - 525
546 fcESZTKKCZK M (1V EI ,T S É (i T 01! T K E T F.. dai, a korponai és zágrábi privilégiumok és törvénykönyvek képezték. A mint ezeket azután okmányaink a iura theutouicorura és hungaricorum, a német s magyar jogok, .jellemző kifejezéssel olykor illetik s elnevezik, ’) úgy elemzésökböl valóban még gyakran kivehető, hogy a római muuioipiumi alapjog mellett az ó-németjog, a Sachsenspiegeinek és Sclnvabenspiegelnek, a magyar jog egyes vonásaival való elvegyüléséböl származtak s némileg ezeknek kifolyásai voltak.2) Egyéb városaink szabadságlevelei azután nagvobbára csak az említettek kiágazásai voltak. Es csak elvétve jönnek elő egyes kivételek. Mint példáúl a tesseni jognak a zsolnai, eredetileg nyilván tesseni, sileziai gyarmatosok3) által való átvétele. De melyet királyaink, ha egy időre átmenetileg meg is engedtek, majd ismételve betiltottak, a magyar városi joggyakorlatra utalva az illetőket.4) >S e tekintetben Beszterczebánya sem képezhetett kivételt. Ez is többé-kevésbé csakis a többi magyar városok jogát nyerte, mint szabadságlevelének szövege tanúsítja.4) Az önhatóságnak akkori két fökelléke, az egyházi és polgári közvetlen főhatóságnak : a plébánosnak és városbírónak szabadválasztása volt itt is, mint mindenütt, a municipium első joga. A másik sarkalatos jog, melyet a magyar állam a korona tagjainak, hatóságainak és testületéinek adományozott, az önkormányzat és saját törvénykezés volt. Minden más közbeeső úri vagy fensőbbségi hatóság kizárásával intézhette saját ügyeit. A polgári, magánjogi, valamint vétségi s bűnügyekben saját önválasztotta bíróságának volt alávetve. Melytől csak más társváros hasonló bíróságához ’) Például Fejér Codex Diplomat. IV. 1. 140. stb. -') Lásd Budaváros törvénykönyve. Ofner Stadtrecht 1244. Michnay és Lichuer kiad. — Albrecht Das ungarische Municipalwescn. Horinayr Taschenbuch 1832. — Krones Deutsche Geschichte- u. Rechtsquellcn aus Oberungarn 1866. 3) Zsolna német neve is : Si lein, Sileziára mutat. 4) Nos de iuribuB Tcssinensibus hucusque in nostra civitate habitis prohibuit, volens nos in regno suo, ubi legum perfectissimorum copia fore dignoscitur leges suscipere et earundem perfrni nunc et semper. Cod. Dipl. IX. 7. 649. s) Endlicher Monumenta Arpadiana 489. stb.
