Századok – 1874

Szilágyi Sándor: Zrínyi a költő két levele II. Rákóczi Györgyhöz 357

TÁBCZA.

357

Infra effigiem Crucifixi Chti. 1). N.

Cur sic despectus, rigidaque sub arbore pendes Tain diram pateris, cur bone Chte necem.

Pro me cuncta quidem suffers, mea crimina portas,

In cruce tu moreris, ne crucifigar ego.

Omne igitur toto mihi quod contigit in orbe,

Atque animis iuncto, corpore semper habe.

Utóbb o versek fölé az van az említett könyvbe jegyezve, hogy az az epitaphium elé lesz vésendő, a kereszt alá. Érdekes e sírirat azért is, mert Mossóczy Zachár püspök édes anyjával és családi összeköttetéseivel megösmertet.

Közli :

NAGY IVÁN.

— Zrínyi a költőnek két levele II. Rákóczi Györgyhöz. A Rákóczi-ház levéltárának a kir. kamarai archivum lyinbusába került romjai között Szilágyi Sándor t. tagtársunk Zrínyi Miklósnak, a lángeszű költőnek és lánglelkü hazafinak, két becses levelére bukkant. A levelek az 1656-ik évből valók, és II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez — kit Zrínyi nagyra becsült s vele benső összeköttetésben állott — szólanak. Minthogy Zrínyi levelei általában igen ritkák, s az eddig fölfedezettek nagyobb részét a Századok juttatta napfényre : itt közöljük ímé, — a gonddal szerkesztett »Athenaeum« után — a Szilágyi által föllelteket is, a Szepesben felkutatottakhoz kiegészítésül.

1.

Nagyságos Uram !

Méltóságos Fejedelem !

Ugyan látom, hogy az Nagyságod éu hozzám való kegyelmessége meg nem fáradhat, hanem minden nap újabb-újabb bizouságokkal magát mutatja igaz szolgájához. Ha az én hatalmamban volna, úgy liáládatosságomat megmutatnom, az mint kívánom s kötelességem nevelkedik: elhigyje Nagyságod, hogy az cn Nagyságodhoz való tökéletes hiiv szolgálatomat is egyaránt esmérné Nagyságod ; de mivelhogy nincsen más tehetségem, megmaradván életem, mindenkor kívánságom is az lészen, hogy Nagyságodnak, mint jó és dicsüséges magyar fejedelemnek, igaz