Századok – 1874
Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287
TÁRCZA.. 295 bán segíteni, s akkor vállalata hasznos kútfőtárrá válliatjk. fölteve me’g a legfőbbet :a szakszerüleg hű, pontos, és gondos közléseket, a mi nélkül a Tört. Lapok értéke = 0 lenne. — Különben, az első szám tartalma főként a b. Wcsselényi-csAlád levéltárából, a szerkesztő gyűjteményéből, és az erdélyi inuzeum kézirattárából van merítve. Ára a Tört. Lapoknak túlesigázott; mert hetenként egy, azaz egy évben 52 ívet ad 12 frtért: midőn pl. a -Száza d o k«-nak feldolgozott közléseket tartalmazó — 50 íves egy évi folyama öt írtba kerül. — Törtónetlrodalmunkról. A világhírű dr. Hyrtl tanár, a bécsi egyetem büszkesége, a közelebb számára tartott fényes búcsúünnepélyen szülőföldéről Magyarországról is megemlékezvén, annak nemzetéről egyebek közt ezeket mondá : »Idegen népfajok közé bcékelve, a- magyar nemcsak nemzeti függetlenségét óvta meg, .... hanem harczi dicsősége, a szabadság hősies védelme, és a mit én nem kevesebbre becsülök: a tudományok iránti tisztelete, s a művészet, a költészet, a történettudomány és régiségbu várlat terén felmutatott kiváló alkotásai által magára vonta» a m í v c 11 nemzetek elismerését, sőt csodálatát.« íme ez korunk egyik legkitűnőbb tudósának ünnepélyes nyilatkozata a magyar történetkutatás és arehaeologia vívmányairól ; — és a miről egy Hyrtl ily elismerőleg hallatja szavát: azt, t. i. az összes magyar történetirodalmat, a »H o n«-nak egyik cominunisticus irányzattal és cosmopoliticus eszmékkel saturált fiatal óriása, G y ö r g y A 1 a d á r úr, ugyanakkor simpliciter — »s i 1 á n y«-nak bélyegzi. (A »Figyelő« martins 15-iki számában megjelent czikkében.) Talán csak azért feszeng ily merővakon az öntelt népboldogító, hogy jeles állításánál fogva valamikép Ilyrtl-lel vonassák párhuzamba!.. De, mi légyen György Aladár szava— Hyrtlé mellett?! Itt párhuzamot vonni — a legdurvább megbántás lenne úgy Hyrtlre, mint a magyar történetírásra nézve. Erről tehát hallgatunk; hanem mivel a mi mély alaposságú journalisticánkbau divattá lett, hogy holmi külföldre kikukkantott s pár phantasta cosmopoliticus röpiratot átolvasott ifiú »géniek« minden hazait sárral dobálva, fitymálva, igyekeznek feltűnőkké lenni, — mégsem hagyhatjuk Gy. A. czikkét szó nélkül, s nem kivált azért, mert a másként komoly irányú Figyelőben látott világot. Tehát Gy. A. úr szemében az egész hazai történelem »silány«; igen, 6’ szerinte a még jelesebb 21*
