Századok – 1874

Pesty Frigyes: Zaránd; Zemplén és Nyitra vármegyei alispánok 287

296

TÁRCZA.

Sza lay László »alig néz egyébre, mint a jogi cathegoriákra; « a koszorázott »Horváth Mihály felfogása a modern szempontokhoz képest csaknem meglepően kisszerű s korlátolt;« (óh ! óh !) T eleky és Jász ay »a pragmatical modor kezdetleges fokán állanak ;« Szabó Károly, Salamon Pereucz, Ladányi Gedeon » nem emelkednek magasabb bírálati felfogásra ;« I p o 1 y i és N y á r y »több buzgalommal, mint sikerrel« működnek, 8 »az adatgyűjtésen (?! !) még gondolatban is alig emelkedtek fölül ;« a tudós Wenzel »elvész az adatokban, s csaknem minden nézete primitív felfogásra mutat;« »oly szakember mint T h a l y, alig képes a felkutatott művelődéstörténeti viszonyokból valamit következtetni ;« P a u 1 e r csak »gyenge viszfényét« mutatta fel Comtenak, stb. Ekkép kijut Gy. A. úr leezkéjéböl majd mindnyájunknak, — de még a társulatoknak is. Az Akadémia és a Történelmi Társulat eljárása, »ódon, chablonszerü.« Szóval Gy. A. úr előtt az összes hazai históriai irodalom s történelmi működés fölötte »silány,« elmaradott szűk látkörű ; nincs ő előtte senki és semmi megállható, — legfölebb Pulszky és Kállay Benjámin. (!) De mi tehát fövétkünk, mely miatt mindnyájan oly mély megvetését érdemeljük a magas criticusnak? .... Megmondja, mindjárt czikke elején: »Irodaim u nk (t án: jour ii alisticánk?) cos m opoliticus fejlődésében legkevésbbé haladt előre a történelem;« nekünk magyar historicusoknak főbűnünk, hogy most is oly nemzeti irányt követünk, »mint az ötvenes években;« hogy nein a vil ág. de saját édes nemzetünk történelmével foglalkozunk, — és még itt is aristocraticus nézpontokat követve: mert »az Ulászló alatt lábra vergődő democratiával nem törődünk,« azaz: Dózsa és a nagyboté Lörincz pap gyújtogató, rabló csőcselékét nem dicsőítjük, hanem inkább a Hunyadyakat, Zápolyákat, Báthory, Bocskay, Bethlen, Zrínyi, Thököly Bákóczy s több efféle büszke olygarchákat, — a kik nélkül persze a magyar nemzet még ma is létezhetnék ! . . . . Sőt még azt is szemünkre hányja Gy. A., hogy Szent-István államszerző működését s az Árpádok korszakát »bámulatra méltónak« tekintjük. Szóval bántja, boszantja öt a mi magyar és n e m z e t i meggyőződésünk, irányunk. Neki nem kell a haza, nemzet kisszerű fogalma, — de kell cosmopolitismus, communiamus, Ledru Rollin, Sehulze-Delitsch, Delescluz, Rochefort, etc.

Mi a bölcsészeitől-te n éti magasabb felfogást pártoljuk ; Leck y-re épen a Századok figyelmeztette először a hazai közön