Századok – 1874
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229
fiOTKA TIVADARTÓL. 243 belőle titkot, hogy a király és a királyné nagyszerű boszút lihegő keblükben érlelték meg az embertelen igazsággyilkolást és a szolgalelkü tanácsurak ajkán kiáltották azt ki. Egyébiránt a megosztott felelősség bűne kiváltkép három fő tanácsadó lelkére nehezedik legsúlyosabban : úgymint Drugett János a nádor, Nagy-Martoni Pál az országbíró és Aba Tamás az erdélyi vajdára. kiknek kötelessége lett volna a királyi család vérboszújának bősz kitöréseit emberileg szelídíteni. A botrányos okmány szövegéből észlelhető, hogy az minden vármegyébe elkiildetett, miszerint annak következtében Zaach nemzetsége, a merénylőnek állítólagos társai és segédei ellen a megyék gyűlésein, alkalmilag titokban nyomozások történjenek. Ezen intézkedések pedig oda irányúltak, miszerint hitelre találjon azon nézet, hogy Zaach merénye valamely összeesküvés kifolyása ; mit újabb időben elferdítve a hazai szláv írók is terjesztgetni iparkodnak. A visegrádi okmány, mint az igazsággyilkolás czégéres példánya és pokoli mű, a megyékben, melyek akkor a képviselői és békebírósági intézmény üdvös menhelyei valának, ellenszenves fogadásra kell hogy talált légyen ; mit az is némileg bizonyít, hogy egy megye sem őrizte meg levéltárában és csak Istvánffy Oodoxe tartotta meg egyszerű másolatban. Azonban a szolgalelkü főispánok és királyi várnagyok széteresztetvén a megyékbe, ott, hol a rájok parancsolt bakói műveletnek a józan megyei intézmény képviselői akadályt nem vetettek, megindították az embervadászatot. Különösen két vármegyét özönlettek el vérfürdővel : Xógrádot és Barst. Amott Aba Tamás erdélyi vajda, Szécsénynek és a többi nógrádi váraknak adomímyos ura és hihetőleg ezen vármegyének főispánja, kinek kínzásai alatt másúttal is a nógrádi középosztályú birtokosok számosán vesztek el, a meglepett Zaachok ellen foganatba vette az irtó háborút. Hányán és kik vesztek el általa azok közül, kiknek neveik az elkobzott nógrádi jószágokról szóló 1335-ki és 133()-ki királyi adományokban említtetnek ? sehol sincs határozottan följegyezve. A., történelmi kútfőkben csak általánosan van mondva, hogy a kiknek közűlök nem sikerült Lengyelországba menekülni, a bakó bánija alatt vesztek el. Dlugosz, a XV. századi lengyel történetíró maga koráról említi, hogy a menekültek utódai a lengyel
