Századok – 1874
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229
HOTKA TIVADARTÓL. .237 pert támasztott French nevű egykori lekötelezettje ellen, — servicnsnek iratik, mi tisztes viszonyt jelent, — ilyen tárgyban : hogy tudniillik ez száztizenhárom ezüstmárka eltulajdonítása által ötét megkárosította ; miben a vádlott magát ártatlannak állítván, az eljáró pozsonymegyei főispán az akkori szokásos jog szerint azt ítélte : hogy ezen ügy párbaj által lévén eldöntendő, a peres felek pünkösd előtti csütörtökön személyesen, lovon és liadifegyverzettel felszerelve, párbajt vívni kötelesek a királyi fölség jelenlétében. A kitűzött napra tehát, midőn már a felek Visegrádon a viadal helyén megjelenve a víváshoz komolyan készülnének, az ott jelenlévő országzászlósai és nemesek közben vetésére és a nevezett Pál országbíró engedelmével, — ki a párbajnál a király képét vala viselendő, — abban egyeztek meg : hogy, ha Felician mester, ki a százon fölüli tizenhárom ezüstmárka követelésétől elállóit, a nyitrai káptalan előtt ötvened magával — nemesekkel — esküt tesz arra, hogy French a száz márkát eltulajdonította : akkor French ezen mennyiséget Feliciánnak megfizeti, de ha és a mennyi eskütárs fog hiányozni az ötvcuből, minden hiányzó után két márka jő lerovásba. Felician csak harmincz eskütársat tudott állitaui a nyitrai káptalan elé s így az egyezség szerint a követelés hatvan girára leszállóit. Az eskü után a felek azon évi Szent-Lőrincz (aug. 10) napján Visegrádon az országbíró előtt megjelenvén, ennek második okmánya szerint, French a leszállított sommából egy híján negyvenet Feliciánnak lefizetett, a hátralevő huszonegy girára nézve pedig abban állapodtak meg : hogy French ezen hátralékát a jövő Szent-János fejvétele ünnepén (aug. 29-re esik) Felician Mesternek, vagy ha ez időközben megtalálna halni, az ő fiának Feliciánnak — »Magistro Feliciano, vel si ipse medio tempore decederet, tunc Feliciano filio suo« — az országbíró előtt le fogja fizetni. Ezen okmányban két kísértet setétlik : egyik a fizetési nap, mely a magyar történelem ama leggyászosabb napja, melyen király és a nemzet virága a mohácsi mezőkön sírba száll ; másik kísértet az aggódó atya előtt lebegő közeli halálképe, mely mindamellett, hogy az egyezség és fizetés napja közt nem több mint csak rövid tizenkilcncz napi köz volt és hasonló okmányokban ily záradék szokatlan jelenet, mégis az apát a bekö-
