Századok – 1874
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229
A VISEGRÁDI WEUÊN'Y. 236 kolás arra czéloz, miszerint Zaacli merényletét a királyi kegy és hivatalok elvesztéséből eredeztesse. De nagyítása is abból kivehető, mert a krónikaírók, kik valószínűleg a közvéleménynek adtak kifejezést, habár megrójják Zaachot, de oly súlyos bűnöket, mint a íenntebbiek, nem halmoznak fejére. Milyen méltóságokat és jótéteményeket vett Zaacli a király kezeiből ? azt homály födi. Készben talán a királyi testőrséget, talán a szerencsétlen Klárának a királyné hölgyei közé felvételét, vejének pedig a lévai királyi várban tiszti alkalmazását értették. Xagy hivatalokat, melyek méltóság nevet érdemelnek, alig viselhetett, mert a zászlósok és főispánok közt nevét sehol sem találjuk. Családi viszonyait illetőleg a merénylet elkövetésekor Zaacli már özvegy volt. Fivérei nem, de férjezett és gyermekekkel hi ró nővérei, magának pedig két leánya és egy ha valának. Idősb leányának Sebe vagy Sebőnek férje Kopay, (változtatva Írva Jvopey) barsmegyei Malonya helységnek (Iîatou nevű fivérével közös) birtokosa, a királyi Léva várban tisztséget viselt, Bechcy Imre főispán és lévai fő-várnagy alatt. Sokszor lebeg ezen boldogtalan áldozatok képe előttem, mert tőszomszédja lévén Malonyának, gyakran látom gyászba öltözötten a kísértetek ezen völgyét. — Innét került ki a XVII. század elején a csekély kezdetből nagygyá emelkedett, de ismét korunkban hamar letűnt barsmegyei Malonyay báró-család. Zaaclmak egyetlen hűről emlékeznek ugyan a krónikák, kit ifjúnak — juvenis — mondanak, de keresztnevét elhallgatják. Azonban a mindjárt felhozandó egykorú okmányok a szerencsétlen ifjú nevét tudtunkra adják. Ezen kútfők más tekintetben is kiválólag érdekesek, mert egy ominosus episodot tárnak fel előttünk Zaacli életéből. A Zichy Codex nagyérdemű Maecenásának köszönhetjük a történelem számára megmaradásukat. 1 *) Xagy-Martoni Pál országbíró 1329-ki egyik okmánya így adja azt elő : Felician Mester (ez igazolja az 1308-ki Zaacli Felician Mesterrel azonságát) akkori Pozsonymegye főispánja előtt “) Zichy Codex I. k. 324, 333,