Századok – 1874
Bujdosó Valentinus: A Caraffa által kivégeztetett Keczer Gábor és Véber Dániel elkobzott ingóságainak leltárai 1687. 137
TÁltCZA.. 143 — Dembinski emlékiratai. A múlt év folytán katonai körökben nem kis feltűnést okoztak gr. Dembinski Henrik lengyel és magyar tábornoknak emlékiratai, melyeket Danzer F. Alfonz — egy sorliadbeli tiszt — a »Wehr-Zeitung« tárczájában közölt, az elhunyt fővezér hátrahagyott kézirataiból összeállítva. Miként jutott Danzer úr ezeknek birtokába V . . . arról hallgat ; mindazáltal erősíti, hogy közlései lelkiismeretes hűséggel adják vissza az eredetieket; és ezen állítását, legalább a mii lényegére nézve, hitelre kell méltatnunk, — annyira magán viseli az egész mü a közvetlenség jellegét s Dembinskinek ismert szellemét, felfogását, irányát. Most e műből magyar kiadás jelent meg, egy önálló vastag kötetben. Az emlékiratok, melyek Kossuth, gr, Batthyányi Kázmér, Mészáros, Szemere stb. számos ere. deti levelét s iratát is szöveg szerint magokban foglalják, ott kezdődnek, midőn Párásban gr. Teleki László Dembinskivel érintkezésbe lép, s őt hazánkba, a hadak élére meghívja. Következik Dembinskinek kalandos utazása Német- és Lengyelországon keresztül Miskolezra, Debreczenbe ■ hadjárata Perczellel együtt Szolnok és Czegléd tájain, fővezérré kineveztetése, és itt a mü legérdekesebb része : a kápolnai ütközet s az ezután a tábornokok közt elharapódzott viszálykodások leirása ; Dembinski lelépése a főparancsnokságról, majd ismét felső-uiagyarországi, végre alvidéki működése egész a szöregi és temesvári csatákig, s Orsováig. Meg kell vallani, rendkívül érdekfeszítő és tanúlságos olvasmány, kivált katonai ismeretekkel is biró olvasó számára ; és ezért igen jó szolgálatot tőn az Athenaeum részvény-társulat e magyar kiadás által irodalmunknak. Hanem a fordítást, — melyet úgy látszik, valami modern journalista hevenyészett, — czélszerü lett volna szakértő kezekre s lelkiismcretesbb egyénre bízni ; mert fordítónak katonai ismeretekről s magyar katonai műnyelvről alig van csak némi fogalma is, sőt a már közkézen forgó német-magyar hadi müszótárt sem látszik hogy használta volna. Nála határozott míikifejezcs nincs, sőt még szabatos és magyaros vagy csak gondos szórend sem. Előtte ezredes és őrnagy, hadtest és hadosztály, lovasosztag és zászlóhíj, sáncz és árok stb. mindegy, mely szavaknak és fogalmaknak hol így, hol amúgy összevissza használása bosszantó zűrzavart okoz a katonai képzettségű olvasónak. S nem kell felejtenünk, hogy ez főleg katonai s hadtörténeti mü. Valóságos botrány
