Századok – 1873

Thaly Kálmán: Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tatárországi követségükről 1705-1706. - 605

THALY KÁLMÁNTÓL 611 jei által, hogy nagyobb erejét az mosqua ellen fordítván, adjon segítségül nz nemes magyar hazának nyolezezer gyalogot és négyezer lovast ; és az hatalmas tatár chánt is requirálta ő Nagysága általunk, hogy ezekben, maga javát tekintvén, munkálódjék azon az fényes Portán, hogy az Porta mind az mosqua ellen való hadakozását indítsa meg, s mind penig az magyaroknak az kívánt segítséget accelerálja, — elhitetvén magával, hogy oly haszon fog terjedni az. hatalmas nemzetre, a melyet másszor akármikor is alig remélhetne. Melynek véghezmenetelire igen jó lészen, ha az fényes Portához maga követjét fogja az hatalmas tatár chán expediálni, a ki is az mi Kegyelmes Urunk ő Nagysága fényes Portán lévő követjeivel együtt az dolgot munkálódhassa. Mindeneket az vezér ő nagysága patienter meghallgatván, felelt : Kívánságtok at az hatalmas tatár chánnak megjelentem, és értésére adom ; holnap meg fogjátok magatok is látni az hatalmas chánt. Minthogy penig hosszas beszéddel az hatalmas chánt terhelni nem lehet : rövid szóval mondjátok meg, ha mi szótok van, és halaszszátok reám, hogy éntőllem az hatalmas chán bővebben és világosabban az dolgot megértheti. Tudakozta a vezér: Minémű várakat vettek meg az magyarok az németektűi ? Úgy : Váradban még német vagyon-é ? Kire megfelelvén, kérdi : Hát Erdélyben micsoda várakban van még német? Kire mi : Brassóban, Szebenben, Fogarasban. Item kérdi : Úgy hallom, Erdélyben volt nem régen valamely harcza az magyaroknak az némettel? Kire mi: Nem volt semmi derék liarcz, hanem két-háromezer magyar állott volt el valamely szoros útat, hogy az német Erdélyben hé ne jöhessen könnyen : de az német armáda azon szorossat, a kit elállottak volt, elkerülvén, más passusra jött, s ott is eleiben állván kevésszámú magyar, 250 ember kárral kétezerötszáz németet vesztett, az sebesseken kívül, más derék harczok penig nem volt. Ezzel elbúcsúzván, visszamentünk szállásunkra. Diel, m en si s Februári i, hétfőn, dél tájban jött hozzánk az vezér tihája, és vitt fel bennünket az hatalmas tatár chánboz audientiára. Felmenvén azért az chán szarajában: minden késedelem és várakozás nélkül egyenesen vezettek be az