Századok – 1873

Deák Farkas: Ariosto Magyarországról 593

Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tatárországi követségükről. (1705—1706.) II Die 18. Januarii, hétfün, fogtunk az krími pusztának, és szállottunk meg egy marliâk-teleltető szálláson, az hol is megháltunk, szénácskát találván lovainknak. Innen Die 19. J a n u a r i i, kedden, jókor megindúlván, kimondhatatlan hidegben éjjel és nappal menvén, még csak kórót sem találhattunk, hogy egykevessé melegedhettünk volna; kenyerünk, pecsenyénk, sajtunk volt, de csak az szemünknek, — mert az iidő keménysége és az krími pusztának hideg szele csonttá változtatta ; borunk az edényben fenékig fagyott, vizünk sós volt, nem innya való ; égetett ital aqua vitánk mentül erőssebb volt, — azt sem ihattuk : inert mihelyt az szánkat, ajakunkat, nyelvünket érte, mint az sebes tűz öszveégette és felhójagosította. Egy szóval : krími pusztához, és nem keresztyén áthoz illendő nyomorúságos úton, elbádjadva érkeztünk Die 20. Januarii, szerdán, estvére Úr kapáján be Or várasában. Mely Or vára Chrím országának oly véghelye, az melylyen kívül szárazon senki Krímben nem mehet : mivel Krím egy szigetje az Eeketetengernek, kit az tenger egészlen körűivészen, úgy, hogy az mennyire az az tenger öszve nem szakad, annyi helyen erős kőfallal rekesztették által, sűrű bástyákat is építvén közötte. Az közepin van építve Or vára, ebben vagyon praesidiuma az tatár chánnak, és kajmekáiuja. Ezen vár alatt van Or kapuja, az mely kapun kell Krímben bémenni. Itt van vége az krími pusztának, mely uagyobb az másiknál is ; tart penig 36 tatár órát, egyenlő postán menve, mélyföldet peuig könnyen 25 vagy huszonhatot is. Die 21. Januarii. csütörtökön, nyugtattuk az pusz-