Századok – 1873

Deák Farkas: Ariosto Magyarországról 593

SZKI. FARKASTÓL. 599 A milanói úton egy lovat kifogtam s a mást be És sarkantyúzva hajték, nyakam koczkáztatva. 25. Utánozz engemet Maron Endre, Dobd szögletbe verseid és lantod S ha tetszeni akarsz : légy postakocsis. 26. De tudd meg, hogy szabadságodnak vége, Mintha koezkán eljátszottad volna ; — Nesztor koráig élj s mindig szolga maradsz. 27. Ha eszedbe jut, hogy lánczod lerázd, Szerencse, ha urad csak pénzét tagadja meg S válladra iilve nem üldöz haragja. 28. Hogy nem követéin Budára, Egerbe, Mindent elvont tőlem s én tűröm, Bár szárnyam legszebb tollát veszíté. 23. Leginkább fáj — vesztett barátsága, Hogy gyűlöl, hál ítlannak nevez S rá, sem hallgat igaz mentségimre. 30. Oh! Ruggiere hős tetteid miért daloltam én, Utódod kegyét ha meg nem nyerlietém ! De mit tegyek V foglyot szeldelni nem tudok, 31. Sem kutyákat hajrázni s uszítani sólymot, S derekam nem hajlik, hogy leoldjam A sarkantyút és vadászesizmákat. 32. Rosz komornyik s udvarmester lennék, S mért venném cl Zsigmond kenyerét, Hisz azt se tudom, mi egy nagy ebéd, 33. Vagyonhajhász legyen rabszolga S kísérje urát elválhatlanúl, Mint Arctophilax *) az »öreg medvét. « 34. En inkább szabad mint gazdag leszek, S nem végzek oly munkát mit szellemem útál, Hogy el veszszek Léthe mocsáriban. 35. Ha tehetségein nem is táplál dúsan, Édes gyönyörrel tölti lelkemet S kár volna parlagon hagyni. *) A piezinke csillag agönczöl szekere (nagy medve) rúdja végén. D.