Századok – 1873

Thaly Kálmán: Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tatárországi követségükről 1705-1706. - 538

546 BAY S I'ÁP A Y NAPLÓJA TATÁRORSZ. KÖVETSÉGÜKRŐL. nak egy elsőbbrendü agája, az passa tihája és kapucsilár tihája; két paripáit, ezüst, aranyas szerszámosan, melyeken az passa ka­pujára el is mentünk ; az hova is magok szokások szerint felgyü­lekezvén sok török urak s rendet állván, excipiált az passa érde­münk felett való becsülettel, veres posztóval béborított, az ő szokások és módjok szerint való székekre bennünket maga elei­ben leültetvén. Itt legelsőben is meg követtük becsülettel, hogy az méltó­ságos fejedelem Kegyelmes Urunktól levelet, az passa ő nagy­sága nevére szólót nem hoztunk, mivel Buosakot az passa ő nagysága directiója alatt lenni nem tudta ő Nagysága, levén in­formatus az mi Kegyelmes Urunk ő Nagysága úgy, hogy az régi regimen szerint most is szultán parancsolna Bucsakban, kihez képest dirigálta levelét ő Nagysága az bucsaki szultánnak. Mint­hogy penig az passa ő nagysága hatalmas császár után ura s igazgatója ezen végeknek: praesentáljuk Kegyelmes Urunk le­velét ő nagyságának, kérvén, szakaszsza fel, s megolvasván, mu­tassa gratiáját hozzánk, és hatalmas tatár chán köszöntésére igyekező útunkban legyen assistentiával, felvött útunklioz szük­séges passus, securitas és kalauzok iránt, elhitetvén magával,, hogy az méltóságos fejedelem kedvesen s örömmel fogja tőllünk érteni az passa ő nagysága ez iránt való jóakaratját, és más alkalmatossággal maga levelével is meg fogja ő nagyságát látogatni. Elvévén azért az bucsaki szultánnak szóló levelet, adá az tolmácsának,hogy szakaszsza fel, az pecsétet el ne rontsa; ki is felszakasztván, visszaadá az passának, és az passa maga megol­vasta. Kegyelmes Urunk subscriptiója lévén az levélben, adá. az tolmácsnak, hogy magyarázza meg, ki is mondá : ez az király kezeírása és neve ! Ezek után tudakozta Kegyelmes Urunkat : mint vagyon az király, úgymond, és hol liattuk ő Nagyságát ? Kire mi: Istennek hála, jó egészségben liattuk ő Nagyságát Erdélyben, Kővár nevű erdélyi véghelyhez közel, táborban. Itt lictarium és kávé-adás után, az ő szokások szerint, az tiháját és tolmácsát hagyván ma­ga mellett, az több embereket az házból mind kiküldötte, magá­nosan kívánván tőllünk némely dolgokrúl értekezni; és monda:

Next

/
Thumbnails
Contents