Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 462

PAULEIl GYULÁTÓL. 475 stoteles — ha gondolatait e kérdésre nézve kifejezi : de már Bacon belsejében osztá a philosophiai gőg ez általános illusióját. 1) Es mert a metaphysicának közönséges hibája, egyes, leggyakrabban esetleges körülményből általános törvényt következtetni : következtették, hogy a katholicismus, a középkor — melynek maradványai a mostani haladással ellenkeznek — mindig a haladásnak ellenségei voltak. A mi tehát ezekkel összefüggött, a legnagyobb gyűlölet és üldözés tárgyává lön. A protestantismus a keresztény őskorra, a forradalmi bölcselet a polytheismusra tért vissza ; egész divattá vált a régi pogány vallás bukásai fölött sajnálkozni, és Julianus Apostata császár retrograd politikája egész sereg védelmezőre talált '-) / így megingatta a protestantismus a házasság alapjait, le rontotta nagyrészt ama bölcs intézkedéseket, melyekkel a katholicismus a rokonok összekelését akadályozá, és ama szégyenletes tanácskozmányban, melyet a protestantismus főbbjei Lutherrel élükön tartottak, liosszű tárgyalás után ünnepélyesen lielyeslé egy német berezegnek — hesseni Fülöpnek — formális bigamiáját.« 3

) A forradalmi időszakban pedig mindenütt, még a nyilvános helyeken is, a közönség előtt egymást érték a szenvedélyes declamatiók, a kicsapongó satyrák, az emberi társadalom ez alapintézménye ellen. Hová ragadta ez antagonisnms a legjelesebb embereket, a férfiakat, kik a társadalom rendszeres ujjá alakításával foglalkoztak, tehát úgy látszik, még leginkább tisztelék a társadalmiság alapfelt teleit : eléggé mutatja Voltaire-nek és Rousseaunak példája. »Nehéz megérteid napjainkban, — mondja Comte — hogy bírhatta a gyűlölet mindaz ellen, mi a katholicismussal összefüggésben volt, oly kiválóan franczia szellemet mint Yoltairet, arra, hogy megfeledkezvén az emberi erkölcs minden ») I. h. 1. 47 6. 2) I. h. 536. ?) »cette lionteax consultation dogmatique, si deplorableuient im mortelle, par laquelle les principaux chefs du protestantisme et Luther à leur tète autorisaient solennellement la bigamie formèlle d un prince allemand.« I. h. 482. 1.