Századok – 1873
Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 462
PAULER GYULÁTÓL. 471 A katholicismus nem volt tehát már a régi, hatalmas szervezet, midőn saját szülötte, a szabad vizsgálódás ellene támadt. A szabad vizsgálat szükségképi folyománya volt a monotheismusnak. A pogányságban nem voltak eretnekek. Tág tanaiban sokféle vélemény megfért : de a monotheismus határozottan körül irt igazságait vizsgálva, okvetlenül többféle véleményeknek kellett felmerülni. A szabad vizsgálódás elve a jelen forradalmi irányzatnak, mely először bonczkés alá vette és lerombolni törekedett az egyházat, hogy aztán később a világi szervezetre menjen át. A protestantismus az első ellen tört, mindinkább fokozódó erélylyel. Luther csak a régi szervezet disciplináját rendítő meg, Calvin és hívei már a hierarchiára mérték csapásaikat, míg a socinianusok a kereszténység alapdogmáját, Krisztus istenségét vették tagadásba. A protestáns mozgalom tetőzött a reformátusokban. Legnagyobb, legelőrehaladottabb államférfia a »nagy« Cromwell Olivér volt. Legnagyobb lépése a jövő fejlődés felé a »nagy« a »puritan« angol forradalom volt, nem ama kisszerű aristocratikus, anglikán, 1688-iki forradalom, melyet oly nevetséges módon dicsőítenek, pedig csak egy lokális szükségletnek tudott megfelelni.1) A protestáns mozgalommal szemben a katholicismus még némileg megállta a sarat. Irányt neki azonban már nem annyira a világi hatalommá sülyedt pápák, mint a jezsuiták adtak, kiknek főnökei, majdnem mind kitűnő emberek, szerény külszin alatt a pápák helyébe léptek, és ép oly ügyesen mint erélyesen, vezérlék a katholicismus támadását, helyesebben szólva ellentállását. »Daczára azonban a részleges haszonnak, mit a jezsuitáknak kivül-belül köszönhetünk — mondja Comte, — politikájuk ellensége az emberiség végczéljainak, a positivismusnak, és szükségképen megrontó és önmagában ellentmondó volt. A jezsuiták legsikeresebb eszköze volt, hogy érdeket tudtak költeni a politikai tényezőkben a katholicismus fenmaradása iránt. Elhitették a felvilágosult szellemekkel, hogy saját hatalmuknak fentartása kivánja, hogy a tömegek a papság gyámkodása alatt maradja-I. h. 469. 1. 32*
