Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 462

472 COMTE ÁGOST ÊS A TÖRTÉNELEM. nak, habár maguk magukat ez alól fel is mentik. Az ilyféle politikának csak ideiglenes sikere lehetett, azon időig, míg a theologia alól való emancipatió csak szűk körre szorúlt ; mihelyt azonban ez nagyobi) kiterjedést nyert, ez eljárás eleve gyűlöletes, napjainkban nevetségessé vált, mert bizonyos általános mystificatióra vezet, melyben mindenki egyidejűleg s ugyanazon czélból egyaránt csaló és megcsalatott c«1) Az ellentmondás a jezsuiták működésében pedig abból állott, hogy e »szellemes társulat« czéljai tekintetéből hatalmába ejtvén a köznevelést, hatalmasan előmozdítá az értelmi fejlődést, és ekkép saját maga ellen dolgozott, iskoláiban Voltaireokat és*Diderotokát nevelt. A katholicismus harcza a protestantismus ellen azonban — Comte gondolatait irom le — nem volt meddő az emberi haladásra nézve. A protestantismus engedmény volt az új iránynyal szemben, de csak félszeg engedmény, mely nem eredményezett egyebet, mint bizonyos megalkuvást a múlt és jelen közt a jövő rovására. Külszíne, mintha az emberi értelem követelményeinek kifolyása volna, tévedésbe hozta az elméket, és elhitette — és mily jól esik e hit a középszerűségnek! — hogy az ember értelmi haladása immár czélt ért, s így elveszett az inger a további törekvésre. A protestáns népek elmaradtak a forradalom pályáján a katholikusok mögött, s a deista új irány legmerészebben Francziaországban fejlődött ki, mely megérző ugyan a protestantismus ébresztő leheletét, de nem hajolt meg előtte, nem fogadta be, nem elégedett meg a múlt és jelen e compromissúmával, hanem tovább tört a jövő felé. A jövő a negativ bölcselet kora volt, melyben a régi görög philosophiának aberratiói ismét felmerültek. Kezdődött e szellemi mozgalom Angliában és Hollandiában, melyek a protestáns mozgalomnak is főszékhelyei voltak, vagy mert az értelmi szabadság ott teljesebb volt, mint másutt, vagy mert az ottlevő sokféle vallásfelekezetek közt, legkönnyebb volt a theologiai felfogás alól való teljes felszabadulás. r) I. h. 415. 1.