Századok – 1873
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez 453
454 A VISEGRÁDI MERÉNYI-ET. selte ezen méltóságot. Ez az egész mit róla mondani tudunk. Mivel pedig a nádori méltóságra a legtekintélyesebb nemzetségek tagjai emeltettek : a kérdéses Zaacli-nemzetséget nemcsak az elsőkori legrégibb, hanem a legtekintélyesebb főnemzetségek sorába kell foglalnunk. II. András király korszakában már fölösszámú Zaachokkal találkozunk. A Yáradi Regestrum 229. §-ban előjő : »Stephanus de genere Zacbu de villa Berenta,« ki Bánk, Bodrog megye főispánjának pristaldusa volt. Lakása után itélve, vagy Borsod, vagy Nógrád megyebelinek tarthatjuk, mert ilynevű falu Borsodban most is találkozik, Nógrádban pedig régi időben ily nevű helységet a Zaach-nemzetség birtokolt, mikép később látni fogjuk. Főfészke azonban és legnépesebb ága ezen nemzetségnek csakugyan Nógrád vármegyében volt, hol annak már 1227-ben mintegy húsz tagja van a váczi káptalan bizonyítványába fölvéve. Ott olvasom a Felicián nevet is, mi arra mutat, hogy az e nemzetségnek egyik hagyományos keresztneve volt. Ezen okmány szerint a nógrádi-ág akkori birtoka többi közt Keszi, Pályi (most Pálfalva), Gerege, Harkyán (most Hártyán) falukban feküdt. Ez utoljára nevezett ősi birtokot Zaach Turdosnak hat fia, meg Zaach Trasmus és András, akkori Dénes nádor Ítélete következtében, több kihágásaikért, de különösen a király udvari káplánjának meggyilkolásáért vesztették el.') IV. Béla 1246-diki adományában, mely a nógrádi Fülek vár tartozékait és határit körülírja, a Zaach-nemzetség nógrádi ágának két tagja, Márton és Erasmus »de genere Zach« mint Fülek szomszédi vannak megnevezve. Emennek Pelys (most Pilis) helység volt birtokában.2) Hogy a merény idejében még számos élőtagja e nemzetségnek lakott és tekintélyes birtokú volt Nógrádban, sőt hogy maga a szerencsétlen Felicián is ezek közé tartozott : az elkobzott nógrádi jószágaikról kelt királyi adományok és iktató jelentések bizonyítják.3 ) *) Árpádkori Új Okmánytár VI. k. 445. -) Fejér Cod. Dipl. IV. T. 1. vol. 407. 3) U. o. VIII. T. 4. vol. 109, 151—159.
