Századok – 1873
Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391
404 COMTE ÁGOST ÉS A TÖRTÉNELEM bittudósok, e veszedelmes szokást elvileg tisztelni, nyiltan kimondhatja, hogy az alkalmilag nagy értelmi és társadalmi bajoknak kútfejévé válhatík, mert a közönséges elmék legnagyobb részét odaviszi, hogy egy régi theocratiaban lássa asocialis élettypusát, mely pedig annyira ellenkezett a középkor lényeges szükségle- . teivel.«1 ) A katholicismus institutiói, sőt még dogmái is, szükségképi folyományai és követelményei voltak ama szellemi hatalomnak, melynek általános eszméjét a »nagy« szent Pál fogalmazta, teljes szervezetét pedig az »erélyes« Hildebrand adta meg, s melynek létesítésében tíz századon át az akkori emberiségnek legnagyobb szellemei, az Ágostonok, Ambrusok, Jeromosok, Gergelyek és mások közreműködtek, támogatva minden valóban lángeszű fejedelem, mint a »halhatatlan« Nagy-Károly, a »dicső« Alfréd által, bár a középszerű, mindennapi királyok irigysége által fejlődésében gyakorta akadályoztatott.2) Míg tehát, Comte szerint, gyermekes dolog a protestánsok és deisták részéről, a kereszténység valódi jellemző organismusát annak első századaiban keresni, mintha az emberi intézményeknek véglegesen csirájukban kellene maradniok, s nem érett korukbeli fejlődésük mutatná fel legtisztábban jellemző tulajdonaikat3): másrészről számos példát idéz, mily fontosak voltak ama dogmák socialis tekintetben is, melyeket »napjainkban a felületes kritika oly közönyöseknek tart, minővé azóta maguktól lettek, a theologiai szellemnek szükségképi hanyatlása folytán.« így az arianismus elleni liarcz eldöntésétől függött a szellemi hatalom kérdése, mert csak ha Krisztus valódi Isten volt, igényelhették szolgái teljesenfüggetlen állást és tekintélyt, a világi hatalommal, a királyokkal szemben, kik azért legnagyobb részt Arius tanához hajlottak. — A manichaeusok elleni küzdelem, mely felekezet a jó és rosz 1) I. h. 260. 1. 2) »Quoique souvent entrainée par l'ombrageuse médiocrité du vulgaire des rois,« mondja Comte erélyesen, de nehezen fordíthatólag i. h. 274. 1. 3) »s'obstinant d'une manière si puérile a toujours ramener •exclusivement le type de l'organisme chrétien au temps de sa primitive •ébauche.« i. h. 243. 1.
