Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391

PAULER GYULÁTÓL. 405 isten uralmát, a dualismust állítá a keresztény egység helyébe és sok más hittani vita »akkor bizonyára nem volt kevésbé fontos és még politikai tekintetben is nagy horderejű, mint napjainknak leghevesebb küzdelmei, melyek talán egykor, bölcsészek szemében, kik nem lesznek képesek korunk számos roszúl formulázott tételeiben a valóban fontos társadalmi érdekeket kitalálni, szintoly visszásaknak fognak tetszeni. « ') Hogy példáiból még többet idézzek, a clerus által követett feltétlen hit akkor, a helyett, hogy az emberiséget lealacsonyítaná vagy elbutítaná : a legképesebb, legeszesebb osztálynak felsőbbségét biztosítá. Ugyanez osztály tekintélyét mozdítá elő a transubstantióról szóló tan, mely a legutolsó áldozárnak is oly hatalmat adott, minővel a leghatalmasabb király sem bírhatott : míg maga a mise cselekménye, bár a fürkésző elmének első pillanatra csak valami magikai cselekedet, socialis tekintetben igen szerencsés találmány volt, mely eleget téve a vallásos érzelem követelményeinek, egy felséges kisegítő által (sublime subterfuge) folytonosan a legdrágább áldozatot nyújtá, a nélkül, hogy az ó-kor véres és elvadító áldozataihoz kellett volna folyamodni. A papi nőtlenség, melyet a »hatalmas« Hildebrand állapított meg végleg, mellőzve a kérdést, nem-e szükséges-e a szellemi hatalom tagjainak egyáltalában ? szükséges volt a középkor sajátságos viszonyai közt, midőn a társadalmi élet minden irányzata oda törekedett, hogy körén belül örökössé legyen, s az apa jogait, állását fiára is hagyhassa. A coelibatus nélkül a papság csakhamar beleolvadt volna a feudális államba, a püspökökből lettek volna bárók a papokból lovagok és keletkezett volna egy papi cast, melyben apáról fiúra szállott volna a papi hatalom. Nagy következetlenségbe esnek a katholicismus ellenségei, midőn egyrészt vádolják, hogy az ó-világ példájára theocratiát akart alapítani, másrészt pedig vádolják a coelibatus miatt, mely pedig a leghathatósabb eszköz volt arra, hogy igazi theocratia, papi cast na képződhessék és nyitva maradjon a papi méltóság minden társadalmi osztály képes tagjai előtt. A helyzetből folyt ama kelletlen szükség is, hogy a pápának elég *) I. h. 272. 1. Századok. 28