Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391

398 COMTE ÁGOST ÉS A TÖRTÉNELEM pedéssé válik, mert a szellem küzdelemre, de nem uralomra van teremtve. A diadal hamar elernyeszti, a lángelmék helyébe középszerűségek lépnek, kik az újon emelkedő nagy tehetségeknek legszenvedélyesebb ellenségei. Az ellenszenv és kiapadhatatlan irigység, — jegyzi meg Comte, — melylyel majdnem minden nagy szellemnek küzdeni kellett, nem a tömeg részéről jött, mely öntudatlanúl és némi bamba bámulatot tanúsít irányukban, nem a politikai hatalom műve volt, hanem támadt a contemplativ osztály tagjai, ama középszerűségek közt, kik minden rendkívülinek kajánúl útját szegni törekednek.1) Az emberiség életében csak egyszer volt egy időpont, midőn e két elem — legalább látszólag — egy kaszt kezében egyesült : a régi theocratiákban, hol a papok, a tudósok, voltak egyúttal a népek politikai főnökei is. De ez csak akkor, az emberiség primitiv állapotában volt lehetséges, midőn a legcsekélyebb elméleti képzettség is oly ritka, oly rendkívüli volt, hogy bámulatra ragadta a tömeget és ritkasága által imponált, s azonfelül a legmindennapibb szükségletek kielégítésére szolgált ; a papok mérnökök, orvosok stb. voltak s így az általuk képviselt tudománynak kézzelfogható hasznát senki sem tágadhatta.2) E helyzet azonban nem ismétlődhetik, mert feltételei nem térnek vissza. A polytlieismus e két hatalmat mindenütt együvé tartá, s nem engedte különválni. A királyok egyúttal papok voltak, a görög philosophok pedig, az ó-világnak contemplativ osztálya, az államok kormányzatára törekedtek és elméletükben a legabsurdabb utópiáktól sem rettentek vissza, csak hogy egy bölcsészek által kormányzott társadalom elméletét construálhassák. A szellemi és anyagi szempontnak ez összevegyítéséből következett, hogy az ó-világnak nem volt az államtól független morálja.3) Kifejté az ember azon tulajdonait, melyeket az akkor 0 I. i. h. 234 és kk. II. 2) I. i. h. 218. 1. 3) » . . . rien ne earaetérise-t-il mieux le vrai génie politique de l'antiquité-' que cette confusim fondamentale et continue entre les moeurs et les lois ou les opinions et les actions : les mêmes autorités étant toujours occupées à régler indifféremment l'un et l'autre« i. h. 141.