Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391

PAULER GYULÁTÓL. 397 roppant vívmányt köszönhet az emberiség haladása. Midőn az istenségek úgyszólván a fetischek tömegéből kiváltak, magukat consolidálták, néha fusionáltak. néha ketté oszlottak : tiszteletük, ismeretük egy új, eddig ismeretlen osztályt hozott létre, a papi osztályt mely különválva a nagy tömegtől, először foglalkozott kizárólag szellemi czélokkal, elméleti dolgokkal, és ekkép megkezdőjévé lőn ama dualismusnak, mely az emberi fejlődés oeeonomiájában a haladás legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb feltétele. Comte szerint szomorú, de kétségbevonhatatlan tény, hogy az emberi elme korlátoltságánál fogva nem képes egyaránt kitűnő lenni elméletben és gyakorlatban, pedig a fejlődésre mind a két tevékenység kívántatik. Kell lenni embereknek, kik eszméket concipiálnak, kell lenni olyanoknak, kik azokat végrehajtják. Az előbbi osztályhoz tartoznak teszem a tudósok, az elmélet emberei, az utóbbihoz az államférfiak, a gyakorlati tevékenység bajnokai. Az egyiknek a tere a morál és tudomány, a másiké a politika ; az egyik eszköze a tanítás, a másiké az anyagi hatalom. E kettő egyesítve egy emberben, ki mindkét irányban egyenlő sikerrel működött, egyformán nagynak mutatta magát, soha sem volt, nem is lehetett. Az elmélet emberei soha sem voltak jó állam férfiak, soha sem tudtak kellő tekintélyre vergődni a tömegek előtt, melyek mindig nagyobbra becsülték az erőt az észnél, mindig nagyobbra a diadalmas vezért, ki valamely közvetlen fenyegető ellenséget vert el, mint a gondolkozót, kinek eszméi századokra kiható boldogságot, jólétet teremtettek vagy biztosítottak. Minél nagyobb valamely elme, annál kevésbé érti meg a tömeg ; minél inkább megelőzi korát, minél magasabbra emelkednek eszméi, annál kevésbé alkalmasak a jelen kormányzatára, s ha megtörténnék a szerencsétlenség, melylyel Nagy Frigyes fenyegette, bár tréfásan ama tartományát, melyet megbüntetni akarna, hogy a tudósok, a philosophok kezébe adatnék a társadalom kormányzata : nem csak gyakorlatlan, káros dolgokat fogna művelni az új kormány, hanem ő lenne a haladásnak legmérgesebb ellensége. Ki valamely igazságot feltalált vagy valamely elmélethez szegődött, az azt a legjobbnak véli és életbe léptetvén, azt változatlanúl fenn akarja tartani, mert a mi azzal ellenkezik, romlás, valótlanság. így aztán a mi haladás volt tes-