Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391

396 COMTE ÁGOST ÉS A TÖRTÉNELEM tonosan súrlódó, harczban élő társalmakat egy nagy társadalmi' testté olvasztani, mely az örökös háborúskodásnak véget vessen, az elszigetelt nemzeteket és eszméiket egymáshoz közel hozza, és az emberiség legnagyobb részét a munkás, industrialis életre szoktassa. Szükséges volt tehát harczias, katonás szellem, mely mindig hódításokra törjön s ekkép létrehozza a rómaiaknál a világbirodalmat, és szükséges volt a rabszolgaság, mely míg egyrészt az uralkodó castnak megengedte, hogy csak katonai hivatásának éljen másrészt az emberiség legnagyobb részét a szolgaság vasvesszője által munkára és rendre szoktatta, mire különben aligha szokott volna. A szellemi rugó, mi az emberiséget e czél teljesítésére vitte, e harczias szellemet táplálta, a polytheismus volt és csak az lehetett. A fetischismus számtalan és helyhez kötött isteneivel nem ösztönzé híveit, hogy istenei hatalmát kiebb terjeszsze ; a monotheismus természeténél fogva defensiv, békére, szelídebb érzelmekre hangolja híveit azok irányában, kik velük egy hitet vallanak : más hitüekkel azonban, ha harczra kerül, nem pactál, és így minden háborúja irtó harcz, mely a legyőzöttnek, elveinek nem felszívásával, hanem csak megsemmisítésével végződhetik, mint a korai zsidó monotheismusnak kánaáni irtó harczai, vagy a későbbi mohamedán hódítóknak példája bizonyítja. A polytheismusban ellenben a győző nép istene megverte, legyőzte a vesztő félét, de meg nem semmisítette ; rabszolgává tette mint népét, de ki nem irtotta, és így végre Rómában az akkori világnak minden istene úgyszólván összefolyt, a római Jupiter s a többinek mintegy — ha szabad e kifejezéssel élni — elnöksége alatt. A múlt századbeli philosophok hánytorgatására, hogy az átkos vallási háborúkat a pogány ó-kor nem ismerte, helyesen jegyzi meg Comte, hogy az ó-korban tulajdonképen minden háború vallási háború volt, s a legyőzött állammal legyőzetett annak vallása is, csak hogy aztán rendesen a vallások, helyesebben mondva istenek közt is bizonyos modus vivendi jött létre, s ott, a hol már négy-öt istene volt, elfért, habár kissé alacsonyabb rangban egy hatodik, hetedik is, mi a monotheistikus vallásoknál természetüknél fogva lehetetlen. A polytheismusnak, szemben a fetischismussal, még egy.