Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391

396 COMTE ÁGOST ÉS A TÖRTÉNELEM tonosan súrlódó, harczban élő társalmakat egy nagy társadalmi' testté olvasztani, mely az örökös háborúskodásnak véget vessen, az elszigetelt nemzeteket és eszméiket egymáshoz közel hozza, és az emberiség legnagyobb részét a munkás, industri­alis életre szoktassa. Szükséges volt tehát harczias, katonás szellem, mely mindig hódításokra törjön s ekkép létrehozza a ró­maiaknál a világbirodalmat, és szükséges volt a rabszolgaság, mely míg egyrészt az uralkodó castnak megengedte, hogy csak katonai hivatásának éljen másrészt az emberiség legnagyobb részét a szolgaság vasvesszője által munkára és rendre szok­tatta, mire különben aligha szokott volna. A szellemi rugó, mi az emberiséget e czél teljesítésére vitte, e harczias szellemet táp­lálta, a polytheismus volt és csak az lehetett. A fetischismus számtalan és helyhez kötött isteneivel nem ösztönzé híveit, hogy istenei hatalmát kiebb terjeszsze ; a monotheismus természeté­nél fogva defensiv, békére, szelídebb érzelmekre hangolja híveit azok irányában, kik velük egy hitet vallanak : más hitüekkel azonban, ha harczra kerül, nem pactál, és így minden háborúja irtó harcz, mely a legyőzöttnek, elveinek nem felszívásával, ha­nem csak megsemmisítésével végződhetik, mint a korai zsidó monotheismusnak kánaáni irtó harczai, vagy a későbbi moha­medán hódítóknak példája bizonyítja. A polytheismusban ellen­ben a győző nép istene megverte, legyőzte a vesztő félét, de meg nem semmisítette ; rabszolgává tette mint népét, de ki nem ir­totta, és így végre Rómában az akkori világnak minden istene úgyszólván összefolyt, a római Jupiter s a többinek mintegy — ha szabad e kifejezéssel élni — elnöksége alatt. A múlt század­beli philosophok hánytorgatására, hogy az átkos vallási háború­kat a pogány ó-kor nem ismerte, helyesen jegyzi meg Comte, hogy az ó-korban tulajdonképen minden háború vallási háború volt, s a legyőzött állammal legyőzetett annak vallása is, csak hogy aztán rendesen a vallások, helyesebben mondva istenek közt is bizonyos modus vivendi jött létre, s ott, a hol már négy-öt istene volt, elfért, habár kissé alacsonyabb rangban egy hatodik, hete­dik is, mi a monotheistikus vallásoknál természetüknél fogva le­hetetlen. A polytheismusnak, szemben a fetischismussal, még egy.

Next

/
Thumbnails
Contents