Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 391

PAULER GYULÁTÓL. 393 ölelt mindent, mi az akkori emberiséget érdekelhette. Gyermekes, sőt absurd hitelvei — melyekre most csak mosolyogva vagy boszankodva tekintünk vissza — hatásuk által mérhetetlen jótétemények és szerencsés átalakulásoknak kútforrásai lettek. Nem is kell gondolni, hogy e theologia csak eszköz volt némely magasabb képzettségű emberek kezében, melylyel vitték a buta tömeget, a hová nekik tetszett : ellenkezőleg, maguktól hatottak, mert az akkori emberiség fejébe fértek, s a mi később fejlődött, szinte önkényt, ez első fok alapján képződött. »Daczára annak, hogy oly nagy politikai ügyességet szoktak tulajdonítani a tettetés, sőt képmutatásnak, — jegyzi meg Comte, s e mondása igaz a történelem minden szakára nézve, — szerencsére mégis az általános tapasztalat és az emberi természetnek beható tanulmányozása kétségtelenné teszik, hogy soha valóban nagy ember nem tudott hatást gyakorolni társaira, kinek magának nem volt mély meggyőződése.«1) Egy kiváló példát hoz tel Comte a theologiai felfogás, itt fetischismus hatásáról, mely egyszersmind ama kapcsolatot is meglepően illustrálja, mely az emberi gondolkodásmód és gyakorlati tevékenység közt létezik. Ertem az emberek állandó megtelepedésének és a földmivelés keletkezésének tényét, melyet — alapfeltételét minden további fejlődésnek — Comte a fetischismusnak tulajdonítja. A közönséges emberben — így okoskodik ő — meg van bizonyos kóborlási hajlam, melynek nyomait a műveltebb nemzetek alsóbb és műveletlenebb egyéneiben még most is megtalálhatjuk. Hogy tehát az ember e kedvencz szokását elhagyja, nem voltak elegendők amaz anyagi okok, melyeknek e nagy változást tulajdonítani szokás, hanem közre kellett működni szellemi tényezőknek is. Igaz ugyan, hogy a népesség szaporodása folytán szükségessé vált gondoskodni több élelemről, mint a mennyit a vadászat vagy pásztori élet nyújthattak, s így szükségkép kellett volna fejlődni földmivelésnek, mint fejlődött előbb a pásztori élet, de ez még nem magyarázza még kellőleg a dolgot. Az ember tehetségei nem fejlődnek aránylag szükségleteivel — mint a metaphysikusok vitatják — és ') I. h. 57. 1.