Századok – 1873

Zsilinszky Mihály: Tót történelmi szemle 1872-ről 338

BÍLÍÁLATOK. 339 szabb ellenczáfolat van igérve), hadd álljon itt a múlt évi évkönyvekben foglalt történelmi czikkek rövid ismertetése. Legtöbb buzgalmat fejt ki S a s i 11 e k F. V., a Matica titkára. Ez folytatja » A XY. — XVII. századbeli tót hősök« ismertetését elég részletesen és érdekesen. Szól először is G i sk r a Jánosról, a kinek élettörténetét festi azon kortól fogva, a mikor Zsigmond király a török háború alkalmából zsoldjába fogadta ; elmondja Alberthez, Erzsébethez és ennek fiához Lászlóhoz való hü ragaszkodását, továbbá Hunyadi János kormányzóhoz és Mátyás királyhoz való viszonyát. Azután a második kötetben szól Liptó-Szent-Miklósi Pongrácz és Podmaniczky Balázs viselt dolgairól. Mindezeknél sok lengyel, cseb, orosz, német és magyar forrást idéz, különösen Teleki Hunyadiak korát sokszor említi. Ezt követi T o 111 á s i k Sámuel ily czímü érdekes czikke : »Gömör-kishonti (történelmi) emlékek,« szintén két köteten át folytatva. A történelmi emlékek és régiségek fontosságának kiemelése után szól aker esz tyénségelőttiemlé kékről, nevezetesen előszámlálja azokat a régi helyeket, melyeken még most is ásnak ki gyakran bronzkori fegyvereket és egyéb régi eszközöket, — ilyenek : Ochtina, Tiszócz, .Tolsva, Haragyistya, Szász, Balog, Horka, Brád, Budikov, Somhegy és Szarosvár. Említ pogány ligeteket, melyekbe hajdan a pogányok temetkeztek, miről szintén tanúbizonyságot tesznek az újabb időkben ott kiásott hamvvedrek, régi pogány pénzek és fegyverek. Azon pogány szokás, hogy a holtakat ligetekbe ásták el, — Tomásik szerint — egész a XVII. századig fenntartotta magát Gömörben úgy hogy a gömöri esperesség súlyos büntetést szabott azokra, a kik halottaikat pap nélkül a ligetekben levő fák alá merészelik, temetni. Ilyen eseteket hoz fel 1643 és 1653-ról. S minthogy e kor nagyon zivataros volt, részünkről hajlandók vagyunk e tényeket nem a pogány szokásnak, hanem inkább a háborúk és üldözések viszontagságainak tulajdonítani. A következő fejezetben szól »a magyarok bejöveteléről Gömörbe,« s itt elsőbben is kétségbe vonja Anonymusnak Bors vezérre vonatkozó előadását, s helyébe Sasinek azon nézetét állítja helyesnek, mely szerint a magyar felföld, mint tőt birtok »Provincia v 23*