Századok – 1873

Garády: A Zichy-codex második kötetének ismertetése 276

TÁRCZA. 291 szánta magát, s mint kitűnő tauférfiú a Vatimesnilministerium alatt tanári széket is nyert a besançoni akadémián. Az 1830-ki juliusi forradalom után, miután a befolyásra jutott doctrinairekkel baráti viszonyban állott, a kormány kinevezte öt a Saone-departement préfectjévé. Már akkor számos, nagy figyelmet keltett munkája jelent meg, miknek alapján a franczia akadémia 1841-ben megválasztotta tagjai közé. A juliusi monarchia tíz utolsó hónapjában előkelő hivatalt viselt a franczia államtanácsban, melyet megtartott a császárság alatt is. 1868-ban nevezték ki senatornak. Jelesebb munkái kivált a frank ó-korra vonatkoznak s mély és alapos búvárlat eredményei. Ilyen például a »Résumé de l'histoire de la Guyenne,« mely 1828-ban jelent meg, s melyet később számos becses történeti értekezés követett. Nagyobb munkái a szintén először 1828-ban s később több kiadásban megjelent három kötetes »Histoire des Gaulois jusqu' a la domination romaine,« az 1840—47 közt megjelent szintén három kötetre terjedő munka, az előbbinek folytatása : »Histoire de la Gaule sous 1' administration romaine« két kötetbeD, a »Récits de la histoire romaine au cinquième siècle« 1860-ból stb. De a mi minket magyarokat leginkább érdekel s a mivel a magyar őstörténet körül maradandó emléket emelt magának, az az először 1856-ban s azóta több kiadásban megjelent két müve: »Attila történelme« és » A ttila fiai és utódai« történelme, melyet Szabó Károly magyarra fordítva 1865-ben bocsátott közre, s melynek második kiadása most került ki sajtó alól. Thierry Amadé mindig nagy előszeretettel viseltetett a magyar nemzet iránt. De e két becses mü megírására mégis az a körülmény indította, hogy a római Galliáról írt munkája folyamában foglalkoznia kellett Attilával és a Rajnán át 451-ben történt berohanásával ; bizonyos kimondhatatlan tudvágygyal állapodott meg a hűn király idegen és rettentő alakja előtt, s nagy hévvel fogott tanulmányozásához. Az Attiláról elterjedt, inkább mesés, mint történetszemélyi fogalommal nem volt megelégedve: lelkéig akart hatolni, s olyannak látni, a minő valóban volt ; lia nem is úgy, a mint kortársai látták, de legalább úgy, a mint a távolból látnunk engedek. Merész vállalat, a melylyel hazai történészeink sem mertek megküzdeni. E feladata megoldásában Thierry maga is csak leginkább Priscus Rhetor kalaúzolására bízhatta magát, ki 449-ben a II. Theodosius byzanti császár által Attilához küldött követ-20*