Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 226

238 COMTE ÁG08T ÉS A TÖRTÉNELEM eredményre jutunk, hogy ő a kereszténység legszebb, legmagasztosabb tanait akarja létesiteni, e ezélból hajlandó elfogadni a katholika egyház egész szervezetét, — de — Isten nélkül. Majdnem rajong« az emberi elme politikai remek műveért« — mint az egyházat nevezi, csakhogy annak hibás, t li e o 1 o g i a i alapját kárhoztatja. S ha ennélfogva sok hivő kedély kénytelen lesz aláírni Franz Konstantin szavait: »die vielen schlagenden Wahrheiten, die er entwickelt, erhalten dadurch etwas Profanes, der immer trockene Ausdruck wird nicht selten frech,«1) : mégis el kell róla ismernie, hogy a tulajdonnak, a házasságnak, az erkölcsiségnek, melyek mind megtámadvák napjainkban, buzgó őre, védője, és pedig oly okokkal, melyek az exact tudományok mívelőihez, a materialistikus jelennek nyelvén szólnak, alapján állanak. Ha tehát valaki nem is osztja nézetét, tisztelheti a szigorú birálót, kit nem csupán gúny vagy mellék czélok, hanem a legtisztább indokok, s a legkomolyabb szándék vezetnek kifogásaiban, a theologia ellen, s azért mi több tisztelettel is viseltetünk iránta, mint ő viseltetik ama lény iránt, kit az emberiség — különféle nevek alatt — mint Istent, mindenhatót tisztelt, és csak kelletlenül hasonlítjuk őt a manchai lovaghoz, kinek nemes szivét, éles eszét elhomályosítja nevetségessé teszi a kóbor lovagkorról való ábrándozása. Comte nagyon hasonlít Don Quixottehoz, ha a positiv korról és azon áldásos csodákról beszél, melyet az fog eredményezni. Fog-e az valaha bekövetkezni ? lesz e valaha positiv kor ? arra megfelelni nem a történelem van hivatva. Comte-ot ez új kor elméletére — mint maga bevallja — a franczía forradalom világrenditő catastrophája vezette, melyben kitűnt, hogy a középkor óta mutatkozó új irányzatoknak nem az czéljuk, hogy a régi társadalmat módosítsák, hanem hogy azt végkép szétrombolják. De a mit azóta látunk épen nem támogatja e felfogást, s a tapasztalás igazolta azt — mit úgy látszik mathematikai bizonyossággal a priori is meg lehetne állapítani — hogy a régi tényezők ismét szerepelnek, csak kissé változtatott alakban, mialatt azonban nem ér') Die Naturlehre ties Staates ezimii jeles munkájában, 456 1., melyben annélkiil, hogy elismerné sokban a positiv philosophia alapján áll