Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 226

PAITLER (TVCLÁTÓL. 239 tem csupán azon magában véve csekély, de mégis a positiv állapotra nézve nem épen nem kedvező körülményt, hogy ismét nagy háborúk támadtak, melyekről pedig Comte és epigonja Bucle erősen állíták, hogy immár lehetetlenekké váltak. Különösen kétséges és szinte a tapasztalás által megczáfoltatik amaz állítás, hogy a theologíai álláspont már kihalóban van. Ellenkezőleg, úgy látszik nekem, hogy a positiv philosophia által fog ismét sok tekintetben diadalmaskodni a metaphysikán. Mert, bármit mondjon Comte maga, azon bölcselet, mely mint az övé az emberi észnek véges voltát tanítja, az elől bizonyos kérdéseket elzár : egyes concret esetekben ellenkezésbe jöhet a múlt századok theologíai felfogásával, de általánosságban, mint már Stuart Mill megjegyzé, nem zárja ki a theologiát, nem ellenkezik vele annyira^ mint a metaphysika, mely mindent az észből vél megfejthetni, ós uralmát, kiterjeszti arra is mi megfoghatatlan. Nélkülőzhetővé lehetne a theologia, a theologiai felfogás, ha Comte-nak terve szerint, a megfoghatatlan kérdések kizáratnának az emberi vizsgálódás köréből : de épen az látszik lehetetlennek, mert igen szükséges vagy legalább szükségesnek tartott dolgok tartoznak ezek közé. Ne menjünk tovább az ember erkölcsi természeténél, melyet Comte is hévvel vitat, és melyről állítja, hogy positive bebizonyítható a G all féle koponyatan alapján ; anélkül, beismeri, érthetetlen volna : de szerencsétlenségére e tant a tudomány eddig már megdöntötte, hol találni tehát e kérdésre feleletet ? a kérdés veleje tehát csak oda megy ki, mint már Francziaországban formulázták : vájjon a theologiai szellem az ember természetében fekszik-e vagy nem ? a felelet erre nézve szintén nem a történelmet illeti, sőt ha annak kellene felelni, az alkalmasint igennel válaszolna. Mert abból — hogy a theologiai szellem kétségkívül néhány század óta mindegyre fogyott, épen nem következtethetni még teljes elenyésztét, mert — épen Comte-nak egy hasonlata szerint — abból, hogy a műveltebb népeknél az evés-ivás mindinkább veszt fontosságából, még nem lehet következtetni, hogy az egyszer a civilisatió legmagasabb fokán egészen mégis fogna szűnni, mert az evés az emberi természetnek szükségképi követelménye. A theologiai nézetek tekintetében pedig úgy látszik épen a franczia forradalom óta fordúló