Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 226

232 COMTE ÁG08T ÉS A TÖRTÉNELEM inkább a sociologia számtalan változatos tüneményeiben. Szóval — mondhatjuk —- a tudomány a sociologiában az orvos szerepét viszi, ki az emberi élet természetét meg nem változtathatja, annak korlátait végtelenre ki nem tolhatja, de azon belül még mindig tehet számtalan jót vagy számtalan roszat, hozhat áldást és átkot egyaránt. S e szép, de nehéz szerep jutott a társadalomban a politikának, mint Comte általánosságban nevezi a politikai tudományokat, melyeknek legfőbb támasza ismét a múltnak ismerete, a történelem. Comte megkívánja a politikai képzettséget a történetíróban, de az alatt nem azt érti, mit eddig államférfiúi felfogásnak neveztek. Nem kívánja, sőt határozottan kárhoztatja a modort, mely csak jelen tapasztalatain rágódik, s abból, mi talán saját kis körében gyakorlatilag jó, von következtetéseket a világtörténet eseményeire. Olyan az, — úgy tetszik nekünk, — mintha valaki a szakácsság, a főzés szempontjából vizsgálná a chemiát, és ahhoz mérné az egyes elemeknek vagy tüneményeknek fontosságát. A történelmi fejlődés olynemü felfogásával találkozunk egy nagy államférfiüban, Thiersben, kinek nyilatkozványait a német és az olasz egység, a pápa világi hatalma s a szabadkereskedés kérdéseiben XIV. Lajos korának szelleme lengi át, éles ellentétben néhai urának, III. Napoleonnak előrehaladott a j e 1 e n felfogásán alapúló nézeteivel. E_korlátolt felfogásnak nagyrészt az az oka, hogy az államférfiak ritkán — lehet mondani soha sem — terjeszték ki figyelmüket az egész történelemre. Apró, gyakorlati czélok lebegnek szemük előtt, és megelégszenek azon korszakokkal, melyek erre vonatkozólag adatokat szolgáltatnak. Majdnem valamennyi statusférfi — írja Comte, és szavai még most, 30 év után sem vesztettek semmit igazságukból — megállapodik a XVIII. századnál ; a behatóbb elmék talán a XVII. századig mennek vissza," de már a XVI. század előtti időkbe a bölcseleti szelleműek is csak ritkán és nehezen tudnak fölemelkedni. *) Már pedig a történelmet mint egészet, egész kiterjedésében kell tanulmányozni, kisebb időszak, vagy épen a jelen csak hamis *) Cours de la Philosophie pontive IV. 331.1. az 1869-diki 3. kiadás szerint.