Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 226

PATJLER GYÜLÁTÓL. 231 riség — Pascal szavai szerint — ember, mely mindig él és mindig tanúi. A mi tehát megfejti az egyszerűbb tünemények törvényeit, nem fejti meg egyszersmind az összetettekét is, mihez még ama nagy különbség járúl a szerves és szervetlen testek között a tudás végpontjaira nézve. A physikában, chemiában először szemünkbe ötlenek részletek, s onnan emelkedünk fel az összetettekhez, de a legfőbbet, mi legyen a világ vagy mindenség ? eszünkkel fel uem érjük, és fel nem fogjuk érni. Ellenben a sociologiában előbb látjuk az összeséget ; előbb leszünk képesek a társadalmak törvényeit kikutatni, mint azt, hogy mi az egyes ember? vagy épen mi az élet? mi szintén titok fog maradni örökre a tudomány előtt. Abból tehát, hogy törvényszerűség van minden észlelhető tüneményben, nem következik, hogy ugyanazon törvények uralkodnak különbség nélkül minden bármiféle tüneményen, nem is következik, hogy mindegyik ismeretéhez ugyanazon módon jutunk. Szerencsésen elkerüli Comte a veszélyt is, mely az események szükségképi törvényszerűségéből arra, mit emberi tevékenységnek nevezünk, következni látszik Ha minden, a mi történik, — így okoskodtak és okoskodnak sokan, — természetszerűen, törvényszerűen történik : az ellen hiában cselekszik és tusakodik az ember, sőt azt a legjobbnak kell tartania. És eljutunk a Leibnitz-ft le optimismushoz, és Candide Panglossaval kell tartanunk, hogy az orra szemüveg illik, tehát pápaszemet hordunk, vagy Hegellel, híres vagy hírhedett mondása szerint »Alles was ist, ist vernünftig,« következtetnünk, hogy Poroszország a legtökéletesebb ország, Nagy Frigyes pedig a legnagyobb király az egész történelemben. Comte e felfogás ellen határozottan tiltakozik. Igaz ugyan, hogy az emberiség minden kérdése, legfőbb szempontból tel- intve, csak az idő kérdése, és a minek bekövetkeznie kell, be fog következni. de abból nem következik, hogy az emberi tevékenység semmikép sem szabályozhatja, módosíthatja a fejlődést. Minél egyszerűbb valami tünemény, annál kevésbé áll hatalmunkban azt modificálni. A mathematikai igazságok változhatlanok és kétszer kettő négy marad, akármit csináljon is az ember. Már a physikának és chemiának complikáltabb tüneményeire több hatalma van az embernek, és e befolyás növekedik a biológiában, még