Századok – 1873

Bujdosó Valentinus: Zrínyi Ilona válasza Báthory Zsófiához 216

216 tárczá. csak ott kellene alkalmaztatnia, hol más bizonylat meg nem szerezhető; de 3. jogi, birtoklási s hatalmaskodási ügyekben a bizonyítás más módon is történhetik : e szerint a baj víváson való ítélet csupán a hadis nem a köztörvényrszék köréhez tartozhatik ; 4. minthogy a királyi bíráskodásnál az ország főpapjai is részt vesznek, ezeknek szellemi s jog; állásukkal meg nem egyeztethető a vívás megítélése, s így 5. a párviadal a jogtéren soha meg ne Ítéltessék, kivéve oly eseteket, midőn egyéb bizonylat teljesen hiányzik, például, ha egymásnak titkon füleikbe súgnak vagy igémek, s így a kötelezettség máskép nem igazoltathatik, vagy ha valaki magános utaztában tanúk nélkül kifosztatik ; ennélfogva 6. ily esetben a bajitélet nem a köztörvényszék, hanem inkább a királyi hadbíróság köréhez tartozandónak is-nertessék. . . . Ily modorban töröltetett az el II. Ulászló alatt is az 1492. 37. t. cz. értelmében. (Corp. Juris 1. 264.) LEHOCZKY TIVADAR. — Zrínyi Ilona válasza Báthory Zsófiához. A »Századok« f. évi januárius liavi füzetében (7 2. 1.) közöltük volt a zsémbes »nagyasszony« Báthory Zsófiának Zrínyi Ilonához intézett érdekes levelét a Rákóczi-Aspremont-Erdődy-levéltárból. Azóta ugyan e levéltár irományai közt az ezen levélre adott válasz egykorú másolatát is feltaláltuk, mely nem kevéssé jellemzi íróját Zrínyi Ilonát, úgyis mint önérzetes anyát, s úgyis mint bár napa iránt kellő tisztelettel viseltető, de ellenében önállóságát megőrizni tudó erélyes lelkű nőt. Itt közöljük, íme, a magyar hölgyek ezen egyik legnagyobbikától eredő választ, — melynek datuma (1680.) legjobban bizonyítja: mennyire igazunk volt, midőn Báthory Zsófia évszám nélküli levelét, tartalma után 1680-ra tettük. »Kegyelmes Asszonyom ! Édes Kegyelmes Asszonyom, én Nagyságod leveleit alázatossan vettem, melyekből Nagyságod ellenem való nelieztelését szivem fájdalmával értettem Juliánka állapotjára nézve, mely dolgot Nagyságodnak nem úgy mondtak, a mint az dolognak valósága volt. De bizonyítok az élő Istennel és páter Ordódi urammal, és több böcsülletes emberekkel, kik jelen voltak, hogy valamit az én ártatlan gyermekemre fogtak : abban semmi sincsen. Ha Nagyságod az én erkölcseim felöl kételkedik : én arról nem tehetek ; ha pediglen engem böcsüllet-szerető asszonnak ismerte és ismeri lenni Nagyságod : miért tehát engem oly átkozott