Századok – 1873

Lehoczky Tivadar: Néhány adat a középkori istenítéletek történetéhez. I. A bajvívás 211

TÁRCZA. 215 az Eszényi Tamás, Miliály és László erősebb karú vívója által legyőzetett, a convent nem kis kárára és joghátrányára, míg amaz az »Úr s egedelmével« dicséretes diadalt aratott. . . . Miért is a convent a peres tér elvesztésén felül, a bajitélet dijául tíz márka fizetésre köteleztetett. Mely ekkép történtek nagyobb hiteléül s emlékezetül az Eszenyicsaládnak a függő pecséttel ünnepélyesített oklevél Pál országbíró által Budán azon szentmihályi tizenötödön 1347. évben kiállíttatott. (Zichycodex II. 276.) Az 1355i Szécsi Miklós országbíró által kiállított okiratból pedig kitűnik, hogy Várdai János mester Legenyei Lőrincz fia Péter ellen panaszt emelt az iránt: hogy 1351-ben L. Péter Várdai két szolgáját: Balázs fiát Istvánt és Bencze fiát szintén Istvánt, Legenye helységében elfogatta, kezeiket s lábaikat a legkeményebben megkötöztette s négy napig fogva tartotta, 7 márkát érő két lovát, szerszámát, nyergét és kardjaikat elvevé. Erre nézve L. Péter ártatlanságát bajvívással igazolni akarván, Mária-ünnep utáni hétfő tüzetett ki határidőül a végből, hogy a felek vívói lovon, katonai fegyverzetben a király előtt jelenjenek meg. A párviadalt megelőzőleg azonban a Várdai képviselője a váradi káptatalan előtt kiállított meghatalmazással, Legenyei Péter pedig személyesen megjelenvén, kérve kérték a bíróságot, hogy az ügyet békés úton intézhessék el, mely kérés teljesíttetett is, miután a felek Írásban kötelezték magukat arra, hogy a köztük fennforgott viszály megszüntettetett s ezzel köztük minden további gyűlölet, irigység és harag örökre véget ért. (U. o. 621.) Több ezekhez hasonló esetet is közölhetnék még, ha a t. olvasók türelmét fárasztanom illenék; ele úgy hiszem, e néhány is eléggé megvilágítja az »istenitélet« e gyarló módját, mely daczára hiányainak, mégis több századon át dívott, míglen I. Mátyás király, 1486. évben azt igen szük korlátok közé szorítá. Ugyanis ő VI. rendelete 18. fejeztében (Corpus Juris I. 239. lap) előreboesátván azt, hogy a bajvívás többnyire álnoksággal jár, mennyiben azon felek, kikre nézve az Ítélet hozatott, ritkán vívnak szeuélyesen együtt, hanem magok helyett vívókat állítanak, kik ajándékkal, kedvezés-és ígéretekkel megvesztegettetvén, feleiket, nem tekintve igaz jogaikat, cserben hagyják ; ez oknál fogva rendelé 1-ször, hogy az Ítélet e neme, mely ez országon kivül a világon hallatlan, örökre eltöröltessék, s jog- és hatalmaskodási ügyleteknél többé ne alkalmaztassák ; 2. minthogy a bajvívásnak