Századok – 1873

Lehoczky Tivadar: Néhány adat a középkori istenítéletek történetéhez. I. A bajvívás 211

214 ÍÁRCZA. újvári alvárnagy és Mikou János ; U n g b ó 1 : Tarnóczi Bőd fia Péter, Zircsnai Fülöp fia István, Tegenye Vancsok, Batavai Szőke és Haraszti László ; Zemplénből: Béli László fia Péter ; ezeken kivül tanúskodott 22 nem-nemes. Ellenben azt, hogy Eszenyliez s így az Eszenyi-család birtokához tartozik, igazolták 250 nem-nemes személyesen és 125 meg nem nevezett nemesen kivül e következő eszenyi birtokosok : Gölcsi Imre fia László, Csebi Simon fia Tamás, Dobronyi Miklós fia András, és Bökényi, továbbá e következő nemesek : Cselei Pongrácz fiai László és Domokos, Besenyői László és Miklós, Hosszumezei János fia Demeter, Gebadi Péter, Újfalvi Ábrahám fia Péter, Csekei András fia Dénes, Nagyfalvi Nátha fia Pál és Leszteméri János Zemplén megyéből; Géczi Miklós fia György, Kuki Ábr. fia János, Voskolcsi János fia Simon, Antal fia Imre, Kutergéni Máriás fia Miklós, Maesadonyai Lukács, Batizi fia László, Eáti Andornak fia Jakab Ungból; Zarani Sopron fia Pál, és Daróczi János fia László Be regből; Gömöri Miklós fia János Borsodból; Gamai Miklós fia Pál, Lövei Péter fia Pál, és Miklós fia Pető Szabolcsból; nemkülönben Teleki Artói Domokos fia Lőrincz Szatmár b ii 1, és Szent-Györgyi Miklós fia Lőrincz és Széni Mikus fia Miklós Sárosból. Daczára e terjedelmes tanúskodásnak, a felek abban állapodtak meg Pál országbíró előtt, hogy a mindkét fél állítása mellett levő bizonylatot mellőzve, az iigy: kié legyen a peres tér? lovagias módon, bajvívás által döntessék el. Ennek következtében a megjelent országrendei- és nemeseiből álló törvényszék elhatározta, hogy mindkét fél a közelebbi s z e n t-m ihálynapi tizenötödre egy-egy bajvívót lovon és katonai fegyverzetben állítson ki, kik a király (I. Lajos) előtt vivjanak. Az ekkép hozott Ítélet szerint a kitűzött időben Budán, az ország szokása szerint sisakkal jól födve, lovon s katonai fegyverzetben megjelenvén a király s az országos rendek és nemesek előtt, egymással szembeállottak, a midőn is a rendek és bírák a feleket a kibékülésre a legbuzgóbban felhívták, de eredménytelenül, mert a vívók, lándsáikhoz nyúlva, egymásra ellenségesen rohantak, majd elhagyva a lándsákat, egymást bolgár buzogányokkal (per clavas bulgariales) a legsúlyosabban ütlegelték s éjjeli alkonyatig férfiasan és ellenségesen vívtak, a midőn végre a szerencsétől elhagyatva, a leleszi convent vívója