Századok – 1873

Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz kora a gr. Csákyak Szepes vármegye és a b. Palocsay-család levéltárában - 9

THAI.Y KÁLMÁNTÓL. 13 május 12-kén kelt ismeretes nyilt-levelének tartalmát.) Ezután folytatja : „A mikor ezek kevesebben voltanak s erdőkön lap­pangottak : mind a nemes vármegye (Bereg) részirül, úgy az szakmári németek, lovasok persequálták; — de soha az erdőkön rá nem akadtak s ki nem vehették ; hogy pediglen insperate ilyen numerusra accrescált : az parasztság insertina conspira­tiója hozta magával. Már mink ennek nem resistál­h a tunk, mivel már magunk javaiban is ők parancsolnak, s nagyobb része vármegyénknek övék : mivel az falukon csak kevés ember akadt a ki oda nem állott. — Az aranyos zászlókon a vagyon írva : „F. R. D. F. V. S. R. I. P. Cum Deo pro Patria et Libeî'tate", az pátensen pedig az erdélyi feje­delemséget viselt Rákócziak czimere vagyon. Én, Mélt. Gróf Uram, negyednapnál tovább nem voltam künn a vármegyébül, mindenkor benn voltam : de az kinek a föld népe kedvez, — azoknak ember keveset árthat; mivel az parasztság járván az erdököt: mondják, hogy reá akadtanak, — mégsem mondották meg. — Az nemes­ség mind dissipáltatott, itten négyen vagyunk, — ez igen kurta tábor ! Passusink praecludáltattanak, az réveket ők praeoccif­pálták, mellyeket is nagy várta alatt tartanak." (Er.) 3. sz. Kaj dy István, később Rákóczinak gyalog-ezre­dese, 1703. május végén vagy junius elején irja Csáky István­nak, Csekére : „Az midőn die 21. May nótárius urammal Maró­thi István uram ő kegyelme Muzsajban eonscribáltak vala : az ő kglmek udvarlására általmentem... Benében háltam Maróthi uramnál, az nemes vármegye hajdúi is a hadnagygyal odaér­keztenek. 22. reggel ejusdem mensis... Busvárúl meghozták, hogy immár Vári várossában zászlóstúl vad­nak az kuruczok; én az hírt meghallván, utamat hazafelé akarván követnem, Maróthi urain ő kglme tartóztatott : ne men­jek, hanem ő kglme az erdőn inegkimelteti, mint vagyon az do­log? az hajdúkat lesben fogja állatni, — szemben men­jenek velek. De még Váribúi emberünk megjütt : addig reánk jiittenek, tizenheted magammal elfogtauak, kiket is mind közik­ben esküdtettek, és engemet is két ízben is meg akartak ölni ; megesküdtek arra, hogy vagy megesküszöm, vagy fejemet ve­•

Next

/
Thumbnails
Contents