Századok – 1873

Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz kora a gr. Csákyak Szepes vármegye és a b. Palocsay-család levéltárában - 9

14 RÁKÓCZI KOKA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN". szik. Az benei bíráknak és esküdtembereknek sok mellettem való reménkedések és törekedések után mitigál'ák dolgomat, — arra esküdtettek : midőn az Méltóságos Fejedelem (Lengyelországból) kijiin, ez nemes vármegyéknek az zászlót elküldi, ez nemes vármegyével híve leszek, addig házamnál ülök. Azóltátúl fogva vagy sohová sem voltam, házamnál ültem, mint rab. Azért alázatossan kérem Ngodat, ne kívánja Ngod, házamtúl kimozduljak, — látja Isten lelkemet Isten is megáldja Ngodat, ha protectiója alá veszen, mert nemes vármegyémért kell szenvednem." (Er.) 4. sz. „E n Keres'ztszeghi G r ó f f C s á k y I s t v á n, Kegyelmes Koronás Király Urunk ő Felségé titkos tanácsa és komornyikja, Nemes Beregés Ugocsa vármegyéknek Főispánya. Látván ezen . . . hazánk romlására czélozó zűrzavart nevekedni, de kiváltképen ezen támadásnak lecsendesétésére reánk szándékozó ö Felsége sokszámú német s rácz hadainak jövetelit, és az által lehető pusztúlását a nemes vármegyéknek eltávoztatni akarván, — ö Felségéhez kötelességünket, hazánkhoz való igaz szeretetünket előttünk viselvén : két-három nemes vármegyebéli n'emességet, más vitézlő rendeket is felvévén, azon gyülevéz népekre reájok mentünk, és Istentül általunk érdemlett büntetést vettek." (Dölbai győzelem, jun. 7.) Jelen, községről-községre kihirdetendő pátensével inti és biztatja a szétoszlottakat és lappangókat : szálljanak békességgel házokhoz, — magokat bejelentvén, nem lészen hántások. — De dato Szatmár, 13. Juny 1703. (Egykorú másolat.) 5. sz. Gr. Löwenburg Frigyes es. tábornok és Szatmár várának főkapitánya, Zathmarini, 22. Juny, 1703. Gr. Csáky István beregi és ugocsai főispánnak, Csekére, válaszolja, hogy este hat óra tájban vett leveléből örömmel érti a Tiszához való szerencsés elérkezését, de sajnálja, hogy a megyei nemesség, az alispánok Ígéretei daczára, oly csekély számmal gyűlt össze oda. Klobusiczky szatmári alispán biztat, hogy a Németiben lakó nemességet fölszedi, és odaviszi magával.— HaMlgtok a közelben mutatkozó ellenséget kikémleltetvén, valamikép árthatna neki : jó lenne megpróbálni, — különben tegyék, a mit legtanáesosabbnak vélnek, reájok bizom. IIa Munkácsra a várba