Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 67

BOTKA TIVADARTÓL. 75 birtokfoglalások miatt elkeseredett per támadván a királyi szék előtt, annak tárgyalásával a király elébb két ad hoc delegált birót, majd később az alperesek kifogása folytán még a pécsi és veszprémi püspököket is bizta meg. Mind a négyen küldetésükben szokott módon eljárván, a felek hosszabbra nyúlt vitatkozásai után, az okozott károkat báromszázötven font ezüstre akkori időben roppant somma — becsülték föl. De mielőtt a végső Ítélet kimondatott volna, alperesek tartván a pörnek ezen útoni rosz kimenetelétől, kérték a királyt és a delegált bírákat, hogy a pert maguk bíróságától tennék át a felek tulajdon megyéjébe, miszerint ott barátságos úton intéztetnék el inkább, mint bírói itélet szigora szerint. Ezen engedelem tehát megadatván és a per a megyéhez áttétetvén, „b o n i v i r i e i u sdem provinciáé" a feleket akkép egyeztették meg, hogy minden az árváknak okozott károk, erőszakok és a megölt udvarbirájuknak vérdijában csak hatvankét ezüst fontot fizessenek alperesek, és az elfoglalt árvás jószágot adják vissza. Egyeztető békebirák számosak voltak, de a pristaldusnak kivételével, nincsenek megnevezve, hanem csak általánosan „corain m ulti s alii s" megemlítvék. A király helybenhagyta az egyességet és hiteles alakban adta ki. >) Óvakodtam szándékosan a szöveg értelmén és kifejezésein túlmenni, habár az irály egyszerűségét és hiányait más rokonpéldákból módomban állott volna kiegészíteni és egy tetszetős képbe önteni. A többi adatok elsorolásánál is ehhez fogom magamat szorosan alkalmazni ; hanem viszont az érdemes olvasót tisztelettel kérem, hogy ne az egyes adatok fölött elkülönzötten Ítéljen, hanem tartsa fönn Ítéletét azon pontra, hol az általam a „Budapesti Szemlé"-ben (új folyam 1865. 6-ik füzet 191—197.) kifejtett és a Verbőczy Sanior pars korától a XlV-ik századig folytonos lánczolatban fölvezetett megyei képviselet találkozni fog a mostani tárgyalás alá vett Árpád-kori képviselettel és békcbirósággal, egymásnak, hogy úgy mondjam, kezet nyújtva és egy egészszé összeforrva. A Váradi Kegestrumban, mély az András-kori törvénykezés és közigazgatás gazdag tárháza, de hivatalos jegyzőkönyv is és !) Árpádkori Új Okmánytár VI. k. 370.