Századok – 1872

Thaly Kálmán: Draskovich Miklós országbíró levele Thököly dunántúli biztosaihoz 1683. 483

TÁRCZA. 485 lévő ecclesiasticusokat és szent-egyházokat, csak addigis, az míg az Méltóságos Fejedelemtől válaszom jönne, ne háborgassák. Assecurálom kegyelmeteket, valamit az iránt velem disponálni fog az Méltóságos Fejedelem, azután is engedelmes szolgája lészck mindenekben ö Nagyságának, — csak kérem kegyelmeteket, addigis ne neheztelje Nagy-Mihályi uramat lígy disponálni, hogy jószágimban az templomoknak elfoglalását el ne kövesse. Egyébaránt addig nem is irok az Méltóságos Fejedelemnek, az míg az kegyelmetek resolutióját nem vészem : ha bízvást irhatok-é ö Nagyságának, s kegyelmetek elküldheti-é levelemet ? Azonban, mivel úgy értem, hogy némelly, Styriában és Austriában lévő lakosok is, minekelöttö végső veszedelmekre s pusztulásokra jutnának, fejet hajtván, hűségeket az Méltóságos Fejedelemhez kévánnák megmutatni ; jóllehet talám nincsen ugyan az kegyelmeteknek Instructiójábau, hogy azoknak hűségeket acceptálhatná : mindazáltal intimálnom akartam kegyelmeteknek, netalántán kegyelmetek Magyarországot csak az Lajta viziig gondolja lenni, — azt pediglen régenten Fisse (Fischa) ne vő víz választotta el, az mell y följebb lévén az Lajta vizénél, Magyarországnak megholdulásával egész azon Fisse viziig lévő helységeknek hűségek is accept áltat h ati k. *) És, hogy az köröszténység conserváltassék, — bár Austriában s Styriában légyen is — talám jó vólna hűségeket úgy venni, s vélek úgy végezni, hogy ezután minden esztendőben Magyarország segétségire bizonyos quantumot fizetnének ; — avagy, úgy lévén a végezés, hogy egyedül Magyarország deserviáljon az Méltóságos Fejedelemnek, s az több provinciákat az Fővezér nem akarná odaérteni : lehetne olly végezés az ollyatén helységbéliekkel, hogy azon quantumot fizetnek az Fővezérnek, s azzal mégis megválthatnák életeket. E mellett, noha nem tudom ugyan : v.igyon-é kegyelmeteknek hatalmában s Instructiójábau vagy nincsen? hogy az Méltóságos Fejedelem híre nélkül az páter jesuitáktúl elfoglalt (locsmándi) templo*) Lásd ez érdekes határkérdésre nézve, melyre ím, az érdemteljes országbíró, oly élénken emlékezett, — Nagy I m r e értekezését : „A L aj ta mint határfolyam." „Századok," 1371-iki évfolyam 369. és 449. 11.