Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 23

lîOTIvA TIVADARTÓL. 27 Visegrád fénykoráról, minden okmányos és történelmi kútfők szorgalmas fölhasználásával adott ki. *) Habár a történelem nem egy lapjára van írva Visegrád neve, miután neki a királyi udvar viszonyaiban már korántól kezdve előkelő szerep jutott, mint baljóslatú királyi börtönháznak és később a korona őrhelyének, de ez ide nem tartozván, csak azt kell már másodszor megemlítenem, miszerint fekvése arra vezeti meggyőződésünket, hogy a magyar királyság első századaiban Esztergom megye álladékához tartozott, utóbb pedig az új kiadású Pilis vármegye clotatiójára fordíttatott. Azalatt, míg az elsökori örvárak és várispánságok legnagyobb száma a változott államszükségek folytán az enyészet homályába merült, Visegrád sokáig fönntartotta magát várispánsági minőségben ; a miért kétszeresen tanúlságos lenne változott szervezete rejtekeibe bepillantani, és e czéllal minden kútforrásokat tanulmányozni. b) Karakó (C o r t o u, Corcou, G r a c o u, Erako, Karkon). Ezen várispánság, mint más helyen véleményeztem, az 1009-diki okmányban „pagus civitatis" kifejezéssel van örökítve. 2) De ettől is eltérve, várispánsági minőségének másik bizonyítéka a szintén már említett fejérvári vártelekkönyv, — Legenda Sancti-Stephani, — melyből Károly király rendelte megfejtetni ezen várispánság álladékát, őrsége számát, szabadságait és egyéb viszonyait, mivelhogy a gondos nagy király ezen könyvbe az egész önalkotta intézmény szervezetét följegyeztette. Pótolhatlan kár, mely ezen codex elvesztével ugy a hazai történelmet, mint az elsökori birtokviszonyokat érte. Karakót illetőleg azonban még fönnmaradtak más középkori okmányokban több nyomok ezen várispánságnak a XIII. századig terjedett életéről. II. Andrásnak a jeruzsálemi kalandos hadjáratból hazatértével 1218-ban kelt érdekes adománya arról tanúskodik, hogy *) „Századok" 2-dik évi folyam 395—412. 1. 2) Megtörtént rajtunk, hogy a Fejér Dipl. Codexe tömkelegében az 1009-diki okmánynak azon példányán kívül, mely Tom. I. 289. lapon olvasható és véleményünk alapjául szolgált, azon Codex más helyén Tom. IV. vol. 2. 431. lévő 1257-diki átirat figyelmünket elkerülte, a hol Cortou helyett Colon jő elő. De ez okoskodásunk lényegét nem ingatja meg.