Századok – 1872
Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 23
A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről Negyedik közlemény. Nagy horderöt rejt magában a föntebb bebizonyított állításunk, hogy a megyék nagyok, a várispánságok ellenben aránylag kis testületek voltak. A megyék elsőkori nagyságából következett azok kisebb száma is. Az idézett példák szerint egymaga Zólyom megye későbbi négy vármegyét, Újvármegye hármat, Fejér megye kettőt, Csanád is többet rajozott ; azonkívül Szepes, Bereg, Mármaros a megyék sorában nem foglaltak helyet. Tetemesen le kell tehát az elsőkori megyék számát szállítani, de azt egész pontossággal még most meghatározni nem tudjuk. Ellenben a várispánságok elsökori száma biztosan meghatározható hetventől hetvenkettőig. E részben ugyanis, — mikép odafönn idéztem, — a párisi könyv és Otto freisingi püspök tanúsága, tehát két hiteles külföldi kútforrás a tizenkettedik századból, teljesen összevág a tatárfutás előtti államviszonyokat elbeszélő belföldi Rogerius mester tanúságával, melyet ő maga idejében közönségesen tudvalevő dolognak vallott 1). Nem szabad azonban e helyen egy nehézség elől kitérnünk, tudniillik : mikép kerülhette el az imént idézett kútforrások Íróinak figyelmét a megyék száma, holott azokat épen úgy tudhatták volna meg, mint a várispánságokét, sőt a megyék, mint nagyobb országrészek számáról még talán kiválóbb tudomást lehet vala szerezniök, mint a várispánságok számáról. Ezen látszólagos nehézséget mégoldja a következő felvilágosítás : mikép már ezen vázolat harmadik közleményében kifejtettem, országunk a megyék első alakulása korában a szerves megyéken kívül, *) Lásd az 1870-iki „Századok" 506. lapján és az 1871-iki „Századok" 302. lapján 8 ) jegyzeteket.
