Századok – 1872

Supala Ferencz: A „Rad” XVII-ik kötetének ismertetése 181

182 könyvismertetések, bír álatok. eléadták volna, az egykorú emlékekben megerősítve nincsenek. Magyarországtól a magyar fenbatóság alól gyakran ki-kibúvó délszláv népek által elválasztva ugyanis a ragúzaiakban sohasem ébredt föl a remény, úgy, mint az északi parti városokban, hogy Magyarország segedelmével a velenczei kereskedelmi nyomás alól megszabaduljanak, s ennélfogva állandó hívvi maradtak Velenczének egész a zárai békekötésig. Ljubics értekezésének eredménye következő : Velencze 1358. után is megtartotta vezérszerepét az adriai tengeren, 1420 ban pedig ismét kizárólagos ura lett a tengernek, s ezen uralma Ragúza által is tettleg elismertetett. Velencze ezen uralma fönntartása végett Ragúzát új területek szerzésében a tengerparton mindenkor gátolta, s hajózását s kereskedését, minthogy mindkettőnek legnagyobb része kezében volt, kénye-kedve szerint korlátolta, úgy hogy a ragúzaiak minden erőlködései, hogy ina guknak a hatalmas magyar király védelme alatt Velenczétől független tengeri állást szerezzenek, elvégre is hasztalanok ma radtak. Szolgáljon például azon eset, mely Velenczének a ferrá rai lierczeg és szövetségese a spanyol király ellen viselt háborúja idejében történt. Ragúza ezen háború alatt, minthogy Nápolyban nagy kereskedelmi szabadalmakat élvezett, a spanyol király pártján állott, s hadának élelmi szereket szolgáltatott. Velencze e miatti boszúból s Ragúza hajózása s kereskedése megrontása végett oly magas vámot vetett a ragúzai hajókra, hogy- azok Velenczével a kereskedést majdnem egészen megszüntetni kénytelenittettek. „A mi hajózásunk — úgy hangzik a velenczei vámtörvény bevezetése - egy idő óta nagyon csökkent s folyvást süllyed ; ennek oka az idegen, de kivált a ragúzai hajók szaporodása. mivel a ragúzaiak bőségében levén a fának, vasnak és hajósoknak, rövid idő alatt könnyűszerrel nagy hajórajt építettek s folyton folyvást építenek, nagy kárára és rövidségére a mi városunknak." Velencze ama káros tilalmat csak 1509-ben, a cambraisi szövetség idejében a ragúzaiak által tett szolgálatok jutalmáúl vonta vissza. Más oldalról szerző ártatlannak találja Velenczét mindazon állítólagos fondorkodásokban Ragúza önkormányzata ellen, melyekről öt a ragúzaiak. gyöngeségük tudatában, félelemből s gyanakodásból a magyar és más udvaroknál, melyeknek pártfogását keres-