Századok – 1872

Wlassics Gyula: Ladányi Gedeon „Magyar királyság alkotmánytörténeté”-nek ismertetése 175

180 könyvismertetések, bír álatok. s ig y csakugyan helyesen cselekedett, hogy Szt. Istvánnal, mint az első királylyal kezdé meg az alkotmány történetét. De ismét kérdem, helyesen cselekedett-e akkor, midőn ily nagyszabású miiben nem vette föl alkotmányunk alapját, mely — a vérszerződés t. i. — mint a kitűnő történettudós, Szabó Károly mondja: „a magyarság leendő életének legbiztosabb záloga volt, legfényesebb bizonysága a magyar nemzet akkori józan értelmességének a törvényes rend tiszteletével párosult szabadságszeretetének, egy szóval erkölcsi műveltségének. Az őseinket vad vérszopóknak, meztelen barbár csordáknak rajzoló idegen tudósok gúnyjai s rágalmai ellenében, kik elfogultságból, tudatlanságból vagy nemzeti ellenszenvből nemzetünk becsmérlését tűzték feladatukká, minden magyar bliszke önérzettel mutathat a természetes józanészszülte] alkotmányra a IX-ik században, mikor még Európának ma műveltebb s boldogabb nemzetei ehhez hasonló nemzeti egységgel s polgári alkotmánynyal nem dicsekedhettek." („A vezérek kora." I. fejezet 43. 1.) Újra hangsúlyozom, hogy igénytelen nézetem szerint, minden tekintetben helyes lett volna kiterjedni a vérszerződésre is ; mert míg egyrészt a fölűletes olvasó, különösen a roszakaratú külföldi, ki nyelvünket nem értvén, csak czíme után ismeri c müvet, hamar azt gondolhatja, hogy most már maguk a magyarok sem tartják méltónak a Szt.-István előtti időszakra visszatérni s csupán első királyuktól származtatják alkotmányukat, — addig másrészt soha sem lehet a Szent-István alatti reformokat, a keresztyén polgáriasodás s a frank capitularek befolyását tiszta színben látni, a nemzeti reactiót a maga valódi nagyságában fölfogni, míg az adatok szűk köréhez képest bár, de minden erőnkből nem iparkodunk az igazi ősmagyar s minden kiilbefolyástól ment alkotmányt a maga eredetiségében kutatni, s alaposan körvonalozni. Ennyit a mü kezdetéről. A befejezésre vonatkozólag szintén van egy igénytelen észrevételünk. Nem akarjuk föltenni, daczára hogy szerző a mü czimébcn kijelölve a végpontot t. i. a szatmári békekötést, ezzel befejezni ohajtotta volna alkotmányunk történetírását. Nem hiszszük, hogy jeles müvét csonkán fogja hagyni, annál