Századok – 1872

Ivánfi Ede: Keve vármegye emléke 149

IVÁNFI EDÉTŐL. 169 Annyit tudunk Tarnóczy András, a budai pasánál \ olt követségéről sept. 15-én kelt jelentéséből, hogy 1549-ben Iveviböl nála földmívesek voltak, kik nejeiknek s árváiknak visszaadatását követelték. (I. Kovachich Scriptores rer. hung, minores I. 91. lap). Griseliniböl még tudjuk, hogy Keve vára Miksa király uralkodása alatt (1504—157CO egy török bey parancsnoksága alatt állott, ki a temesvári két-lófarkú pasa hatósága alá tartozott, s ki 1691. táján a pozsegai pasa főparancsnoksága alá rendeltetett 1), minek hitelességeért nem kezeskedhetünk, mi -ulán Ahmed szultánnak egy 1614-ik évbeu kelt intézkedése folytán Magyarország török iga alatt nyögő területe négy helytartóságra s ezekben 25 szandzsákságra osztatott 2). Valószínű tehát, hogy Keve vára a budai helytartóság, vagy begierbégséglii'z tartozó szendrői vagy szerémi szandzsáksághoz, mint legközelebbikhez tartozott, mert, Pozsega a nagy-kanizsai helytartóságba esett, a temesvárinak területe pedig a Maroson túl terjedett 3

). Végre fordúlt a koczka, a török hatalom szerencséjének csillaga letűnt, s a karloviczi és passaroviczi békekötés meghozá a magyar föld szabadsághajnalát. Végre megszabadúlt a Temesköz is a korán igájának nyomása alúl, s ki lön szorítva e haza határairól az izlam törvénykezés, ki az izlam nép, s ki az izlam név is. Messzeterjedő puszták kirdeték a százados tüzzelvassal eszközölt dúlásokat, öldökléseket, s a keresztyén népnek alig egy századrésze maradt meg életben ! Az 1712. évi országgyűlés karai s rendei elszámlálják már a visszakeblezendő megyék neveit : Temest, Torontált, Bácsot, Valkót, s az 1715. évi 92. t. cz. tényleg be is keblezi azokat, de Kévéről egy szó sincs sehol. Nincs tehát kétség, hogy valamint az említett megyék 1779-ik évig a bécsi udvari kamara, illetőleg a cs. hadi tanács, s végre a bécsi hadügyminisztérium hatósága alatt maradtak, úgy a régi Keve vidéke s egyéb területek is, melyeken a mai határőrség szerveztetett, ugyanazon hatóság alatt, nemcsak volt, hanem ugyanaz alatt mai napságig meg is maradt. ') Geschichte des Banates 82. lap. » 2) Budapesti Szemle. IX. 32 7 3) Ugyanott. 13*