Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 135

140 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. keszteni ; mi ugyanis azt merjük állítani, hogy a vármegyei új alakú hatóság szervezete az anyaországból ment át a szövetséges területre, habár eleintén nem minden részleteiben, mint az iménti példában látható, hol még szűkebb határok közé van az szorítva, mint itt nálunk. A nemesség idegenkedéséről a főispáni hatóság iránt már ismételve szólottam. Még II. András korában, mikép föntebb láttuk, annyira perhorrescálta azt a nemesi rend, hogy az arany bulla által kivételesen szentesitett három esetben sem hajolt meg a főispáni hatóság előtt,a főispáni jogokat gyakorló udvarbíró pedig a legtávolabbról sem mert közeledni a nemesi rend ügyeihez. Ezen ellenszenvnek, — mely bizony a szabadsági féltékenység által nem volt indokolva, és a Béla által czélba vett központosításnak mereven útjában állott, — szerencsés legyőzése bizonyára a király nagy érdeme, és csak kitartó, eszélyes eljárásának lehetett eredménye. Már első föllépésével a reformok terén, mint föntebb mondatott, az ott fölállított királyi biróság közé odacsúsztatta a főispánokat, és habár ezen intézkedés rövid tartamú volt, de szoktatóul alkalmasnak állítható. Országlása későbbi és kivált utolsó éveiben együtt találjuk már a nemességet a főispánnal a gyűléseken, törvényszékeken, elismert fejévé válik a vármegyei új hatóságnak, a királyi kormány általa jő összeköttetésbe a megyei nemesi közönséggel, valamint ez is általa jelenti a meghagyottak teljesítését. Már 1268-ban Béla minden aggodalom nélkül megparancsolhatta a megye nemes közönségének, hogy a reábízott vizsgálatot és jelentést a főispán pecsétje alatt küldje meg, mit az kötelességből készségesen teljesített is. *) És ez volt Béla fáradalmainak dicső zárpontja, az agg király azon öntudattal szállhatott sírba, hogy az ellentétes elemeket, melyek országlása kezdetén még egymásra farkasszemet néztek, eszélyes és kitartó törekedése által kormányzása végén egy kalap alá hozta. Iparkodásainak üdvös eredményei azonban csak halála után léptek előtérbe, mert az új vármegyének általa letett alapjai az önkormányzatban gyökerezett természetüknél fogva oly szilárdak és életképesek voltak, hogy azoknak egy *) Kubínyi, Monum. Hung. Hist. 57. ës 58. 1.